A zenei rezgések hatása az élő szervezetekre
2008.03.03. 15:03
Sokak számára a megfoghatatlan, ezért aztán a nehezen hihető dolgok tárgykörébe tartozik amikor olyasmit hall, hogy egy tejüzemben Mozart muzsikát játszanak az állatoknak, a nagyobb tejhozam reményében. Pedig tény, mint azt kísérletek és a gyakorlati alkalmazás bizonyítja, hogy a tehenek jobban tejelnek a zene hatására. Ez misztikum, vagy csak egyszerű fizika?
A zenei rezgések hatása az élő szervezetekre
Sokak számára a megfoghatatlan, ezért aztán a nehezen hihető dolgok tárgykörébe tartozik amikor olyasmit hall, hogy egy tejüzemben Mozart muzsikát játszanak az állatoknak, a nagyobb tejhozam reményében. Pedig tény, mint azt kísérletek és a gyakorlati alkalmazás bizonyítja, hogy a tehenek jobban tejelnek a zene hatására. Ez misztikum, vagy csak egyszerű fizika?
A zene hangrezgés. Ezt bizonyítandó hangosítsuk fel az otthoni cd játszónkat, hi-fi berendezésünket, és tegyük kezünket egészen közel a hangsugárzóhoz. Érezhetjük, hogy kezünket finom erővel csiklandozza a hang. A ma divatos szórakozóhelyeken felállított hatalmas erejű hangládák keltette rezgés már sokkal erősebb. Belső szerveinket átjárja a ritmusosan lüktető, iszonyatos energiájú mély hangok dörgése. Ilyen frekvenciájú hangokat a természetben csak nagyon ritkán hallhatnánk. Nagy erejű viharban a fák ágai között süvítő szél adhat hasonlót, a viharos tenger hullámzása, a mennydörgés, a földrengés morajlása, a vulkánkitörés robaja. A természetben azonban nem léteznek ezeknek a frekvenciáknak azok a felgyorsított változatai, mint a diszkókban.
Talán nem véletlen, hogy csak természeti csapásokat soroltam itt fel, melytől ember-állatt egyformán fél.
Az állatokkal végzett kísérletek nem csak azt bizonyították be, hogy Mozart zenéjére a tehenek több tejet adnak, hanem azt is, hogy a rockzene hallgatásától viszont kevesebbet.
Szigorú ítéletet nyilvánítottak az állatok a rock zenéről, vagy pedig nem a tudatukkal fogták fel a zenét, hanem csak testükkel - a hangrezgéseket? Valószínűbb feltételezés, hogy az állatok nem kívánják beleártani magukat a magasabb szellemiséget közvetítő, illetve kevésbé igényes zenékről folytatott emberi vitába, hanem csak egyszerűen, az egyiktől jobb kedvük támadt, a másik meg zavarta őket.
A második világháborúban a nácik, aki válogatott kínzások kitalálásán fáradoztak, elviselhetetlen hangok keltésével próbálták megtörni áldozataikat. Rendszerint sikerrel, mivel az elme és a test nagyon megszenvedi a kellemetlen hangokat.
A tejhozam növelő kísérlethez hasonlókat végeztek növényekkel is, melyeknél azonos eredményekre jutottak. A finom akusztikus muzsikát "kedvelték", a keményebb elektronikus zenét pedig nem "szerették" a növények, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy nagyobbra nőttek, szebbek lettek az egyiktől, illetve több termést hoztak, a másiktól pedig satnyábbakká váltak. Létezik olyan bortermelő, aki a bor címkéjén feltünteti, hogy a szőlő, melyből az ital készült, Mozart muzsikáját "hallgatta", ezt aztán bele is számítja a termék borsos árába.
Mint zenésznek az a véleményem, hogy azért merül fel olyan sokszor Mozart neve, az ilyen kísérletekben, mert ő a legismertebb, legnépszerűbb klasszikus zeneszerző. Az állatok és növények minden bizonnyal más hasonló rezgésű zenéket is "kedvelnének".
A kísérletekben egyébként a klasszikus zenék közül a romantikus zenék nem voltak olyan jó hatással a tehenek tejhozamára, véleményem szerint azért, mert ebben a stílusban már sok rézfúvós, váratlan hangos hanghatások, és nem csak konszonáns, hanem disszonáns harmóniák is hallhatóak. Azaz a zavaró effektusokat tartalmazó zenéket nem kedvelik annyira.
Az hogy a növények, amelyeknek az állatokkal szemben egyértelműen nincs hallószervük, mégis hasonlóan reagálnak a hanghatásokra, bizonyítja azt, hogy nem a fülükkel, hanem a testükkel érzékelik a hangrezgéseket. Az állat és növényvilág, mely a természet része, tehát pozitívan reagál egy hangingerre, mely a civilizált embertől származik.
Valószínű, hogy a természetnek is vannak saját pozitív illetve negatív hanghatásai. A vihartól, égzengéstől egyértelműen félnek, a lágy szellősusogástól, madárcsiviteléstől, talán jól érzik magukat az állatok és növények.
Elgondolkodtató, hogy az ember, mely egyre civilizáltabb környezetben él, azaz egyre távolabb a természetes élőhelyétől, zenéjében egyre keményebb hatásokra vágyik. Minél mélyebb egy hang, annál inkább félelmetes az élőlényeknek. Infrahangokkal, vagyis annyira mély frekvenciájú hangokkal, amelyeket már nem hall meg az emberi fül, valósággal őrületbe lehet kergetni bárkit. Végeztek kísérleteket, melyek során embertömegeknek infra hangot sugároztak, amitől pánikba estek és menekülni kezdtek (így akarták feloszlatni a tüntető tömegeket).
A civilizált környezetből hiányzik a természet félelmetes energiáinak hangja, melyet az ember a modern zenéjében próbál megteremteni. Úgy látszik a félelem szükséges érzelem (vagy a félelem szülte stresszreakciót kívánja az agyunk), különben nem vágynánk megteremteni, horror-filmekben, horrorisztikus hanghatásokban egyaránt.
Az, hogy a növények és az állatok testükkel kedvezően reagálnak a finom hangrezgésekre, az emberek számára is tanulságos lehet. Mi főként a tudatunkkal fogjuk fel a zenét, de mint sok más dologban, pl. a táplálkozásban is, elnyomjuk testünk üzeneteit, pedig ránk is csak úgy hat a külvilág, mint a föld többi lényére, hiába építünk mesterséges környezetet.
Az olvasó fantáziájára bízom, a tehenek példájába behelyettesíteni az embert, és elgondolkodni azon, milyen hasznot, vagy kárt okozhat ilyen vagy olyan zene hallgatása.
Írta: Kövi Szabolcs
|