Milyen gyereknevelési könyvet válasszak? - A suttogót?

A gyereknevelési tanácsokat tartalmazó könyvek az ötvenes évek óta váltak népszerűvé, és azóta nap mint nap jelennek meg újabbak a piacon. Ennek oka, hogy az urbanizáció és az iparosodás miatt bomlásnak indultak a családi élet és a gyereknevelés hagyományos struktúrái. Más volt a helyzet, amikor a családok nagyobbak voltak, és a rokonok nagy számban éltek egymás közelében. Akkoriban a kisebb gyerekekről való gondoskodást jelentős részben az idősebb testvérekre vagy a családban, szomszédságban élő fiatal, alig néhány évvel idősebb unokatestvérekre, nagynénikre, nagybácsikra bízták. Ha nem akadt rokon, akkor a szomszéd gyerekek vállalták a feladatot a hagyományos falusi kultúrákban. Mire szülők lettek, már kialakult bennük a saját gyerekeik neveléséhez szükséges magabiztosság.

Szükség van tanácsra!

Manapság pont ez a magabiztosság hiányzik a szülőkből. Ezért tanácsra van szükség, és mivel nincsenek nagycsaládok, ha a nagymama segítene is, az ő szakértelme korántsem nyom már annyit a latban, mint – mondjuk – száz évvel ezelőtt, ezért aztán maradnak a szakértői tanácsok. Könnyebbségnek is érzi ezt a szülő, hiszen a gyereknevelés komoly tudomány, nagy felelősséggel jár, ezért jobb is ezt a felelősséget a szakértő könyvekre hárítani.

A könyvesboltok pedig tele vannak gyereknevelési kötetekkel. Már csak az a kérdés, hogy melyikhez nyúljunk. Sokan azt gondolnánk, hogy a véletlenszerű a választás vagy az éppen aktuális trend dönt egy-egy könyv mellett, pedig a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szülők azokat a gyereknevelési könyveket választják, amelyek tanácsai megerősítik őket a már kialakult meggyőződéseikben. Mert meggyőződés, az van. Az alvásról, altatásról, etetésről, szigorúságról.

A választás alapja

Az önmagukhoz őszinte szülők beismerik, hogy minden egyes újságban vagy könyvben olvasott, általuk elfogadott és követett tanácsra jó néhány ellenkező vélemény jut. Pedig minden könyvet szakértők írnak, csak az egyikét elismerjük, a másikét nem. (Az egy másik dolog, hogy vannak szakértői a gyermekeknek, a gyermek fejlődésének úgy általában, de csak az lehet szakértő a mi esetünkben, aki közelről látja, mi megy végbe köztünk és a gyerekünk között.) A nagyon szigorú szülő tehát a nagyon szigorú elveket valló könyvre hivatkozik, a mindent megengedő szülő pedig a saját szakértőjére.

Pedig egyetlen könyv sem képes a gyereknevelés során adódó milliónyi probléma mindegyikét felölelni, sem pedig azt a végtelen számú variációt, amelyekben ezek a problémák megjelennek. A szülőknek a maguk módján kell megoldaniuk a nehézségeket, és ami az útmutatást illeti, mindössze annyit tehetünk, hogy elolvassuk a számunkra szimpatikus könyv tanácsait, és amelyik ráillik a saját helyzetünkre, és a megoldásával egyetértünk, megpróbáljuk alkalmazni.

Tracy Hogg A suttogó titkai című könyve könnyed stílusban, érthetően, egyszerűen fogalmazza meg a gondolatait. Igazi amerikai írás: pontokba szedett, tesztekkel tarkított, figyelemfelhívó. Könyvében leírja: a suttogás egyik titka, hogy igazi párbeszédet folytassunk a gyerekünkkel, már az újszülöttel. Megismerjük a kisbabát, megértjük az igényeit, a gyerek bízni fog bennünk, megérti a kéréseinket.

A suttogás „tudománya” megtanulható, és ehhez ad a könyv segítséget.



Nézzük csak, milyen módszerekkel (a teljesség igénye nélkül) támogatja A suttogó a szülőket?

• Babaismereti teszt, amely révén megállapíthatjuk, hogy gyerekünk milyen vérmérsékletű típusba tartozik: kisangyal, mintababa, mimóza, talpraesett, morcos.

• Négy É: azaz alakítsunk ki napirendet a baba életében. Első É – Étkezés, második É – Ébrenlét, harmadik É – Édes álom, negyedik É – Én. A szerző a tudatos nevelésre helyezi a hangsúlyt, és sokszor kiemeli a napirend fontosságát. Még magunkat is osztályozhatjuk, a teszt alapján kiderülhet, hogy lezser vagy a pedáns szülő kategóriájába tartozunk.

• Hogyan értsem meg, mit akar a kisbabám? Módszere a „megállok, fülelek, figyelek, értékelek”. Külön kisszótár is mellékelve, ahol a babasírás fordítását, máshol pedig a baba testbeszédének fordítását olvashatjuk.

• Váratlan helyzetek, mint örökbefogadás, dajkaanyaság, ikrek, koraszülés. Miként lehet túlélni a mindennapokat?

• Csoda három nap alatt: azaz oknyomozó módszerek és megoldások, hogy miért sír, miért eszik egy óránál is többet, miért nem alussza át az éjszakát, miért akar folyton ölben lenni.

• Hiszti és kisgyermekkor: Hogyan segíthetjük gyermekünket az önállósodás útján? Miért érdemes hagyni, hogy a gyerek egyedül oldjon meg dolgokat, miben és hogyan dönthessen már egészen kicsi korban egyedül a gyerek? Milyen feladatokat bízhatunk rá, és mikor kell közbelépnünk?


• Az ÁBCD-módszer:

A könyv azt tanácsolja, bármilyen problémánk adódik a gyermekkel kapcsolatosan, először is:

Á: Álljon félre! – azaz figyeljük meg a gyermek viselkedését, próbáljuk meg kideríteni az okokat.

B: Bátorítsa! – azaz igyekezzünk elérni, hogy a gyermek magától megoldja a problémát, és rájöjjön a helyes megoldásra.

C: Csökkentsen! – könnyítsük meg a pici helyzetét és a megoldást azzal, hogy csökkentjük a feléje irányuló ingerek és terhek számát.

D: Dicsérjen! – azaz azonnal dicsérjük meg.


• Alvás: A suttogó titkait a legtöbben az elalvásra szoktató módszer miatt veszik meg. A módszer lényege, hogy a babának meg kell tanulnia egyedül elaludni. A módszert nem szabad nyolc hónapos kor alatt elkezdeni, de felhívja a figyelmet arra is az írónő, hogy túl sokáig se várjunk, mert egyre nehezebb lesz az átszoktatás, és egyre tovább tart majd.



Az egészen kicsik számára azt javasolja, hogy mikor mi magunk is mennénk lefeküdni, előtte vegyük ki a kicsit a kiságyból, és félálomban etessük meg, így valószínűleg éjszaka is később éhezik majd meg, és nem fog az éjszaka közepén felkelteni bennünket. Ez az ún. álometetés. Nyolc hónapos kor után a következő módszert javasolja Tracy. Minden este azonos időpontban feküdjön le a kicsi, előtte ugyanazokat a rutinműveleteket végezzük el (fürdés, mese, ágyba fektetés), ha sír a kicsi, akkor mellette kell maradni, megnyugtatni (de a kiságyból nem kivenni), ha megnyugszik, kimenni a szobából, ha megint sír, megint bemenni, megint simogatással, szavakkal megnyugtatni, de nem kivenni, és így tovább. A suttogó szerint előfordulhat, hogy az első éjszaka akár százszor is lejátszódhat ez a nyugtatásos jelenet, de a helyzet éjszakáról éjszakára javulni fog, míg végül a baba átalussza az éjszakát.

Mert konkrét kérdéseim vannak, és ezekre válaszol is a szerző. Mert nincs időm tudományos értekezéseket olvasni a gyereknevelésről, egyszerű, érthető, jól szerkesztett kötetre vágyom, ahol a tesztek, táblázatok még világosabbá teszik a mondanivalót. Nagyon bizonytalan vagyok a kisbabámmal szemben, és jól jön, hogy egy tapasztalt ápolónő jól kipróbált tanácsokat ad. Tény, hogy vannak fejezetek, amelyekkel nem értek egyet, de ettől függetlenül még más részeket jól tudok hasznosítani. Nem hoz zavarba, hogy más könyvek ennek pont az ellenkezőjét állítják, nekem az, amit Tracy mond, tökéletesen megfelel.

Nagy vitákat kavartak és kavarnak a mai napig A suttogó módszerei. Számos elmélete támadható, ezek közül egyik az étkezés témaköre. Különös módon áll például a szoptatáshoz, ami szöges ellentétben van a magyar védőnők által is képviselt állásponttal. Szerinte a szoptatás inkább csak divat, számtalan hátulütője van, például az anya elveszti alakját és szabadságát. „A tápszer minőségét manapság gondosabban ellenőrzik, mint valaha, és tele van vitaminokkal és táplálékkiegészítőkkel. Lehet, hogy nem biztosítja a csecsemő természetes ellenálló képességét, de vitathatatlanul tartalmazza a fejlődésükhöz szükséges összes tápanyagot.” Külön történet szól arról a nőről, aki ül feszülő mellel a konyhában, mellette pár napos újszülöttje, bőg a fáradtságtól, a férje és anyja pedig elborzadva nézi a jelenetet. És ezek után az sem meglepő, hogy együtt érez azokkal a képzeletbeli apákkal, akiknél egyedül a szoptatás és a nyöszörgő poronty áll a boldog házasság útjában…

A suttogó titkaiban olyan megoldásokkal is találkozhatunk, mint a gyermek ébresztőórával való szoktatása a határidőkhöz, azaz ahhoz, meddig tart a játékidő, és meddig játszhat az egyes játékokkal.

Aki bízik önmagában, aki meg meri kérdezni édesanyját, hogy miként is bánt régen velünk, milyen módszerekkel szerették-nevelték régen a kicsiket, akinek nincs szüksége folytonos tanácsadásra, szájbarágós okosságokra, tesztekre, hogy osztályozza a kisbabáját… no, az hagyja csak a polcon A suttogót.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés