  
"Ó, láttál már szemeket a rács mögött?  
Jártál már kint a sintértelepen?  
A reménytelenség, a kétség között  
Gondolkoztál már néha ezeken?!  
Most süt a nap és úgy ragyog az élet,  
a jövő kép csak csupa remény.  
A szomorúságra itt semmi szükség  
és boldog az, kinek szíve kemény.  
De ne mosolyogj, ne nevess ki érte,  
Hogy megint állatokról szól dalom,  
különben, az sem bántana, ha gúnyolsz,  
én ezért még a gúnyt is vállalom.  
Tudom, hogy sok más baj is van e korban;  
Éhség, betegség, nyomor, háború,  
A boldog gyermek kevés a világon  
S még mindig nagyon sok a szomorú.  
Hát munkálkodj az emberek jólétén  
és sorsuk majd biztosan földerül.  
De ne menj el a hű állatok mellett,  
ne hagyd el őket érzéketlenül.  
Bizony, ha nem tudod megérteni  
Egy kóbor kutya halódó nyögését,  
Óh, mondd meg nekem; akkor hogyan tudnád  
enyhíteni az ember szenvedését." 
  |