Mentsük meg az európai farkast!

Mivel potenciálisan veszélyes ragadozó, a farkast nehéz védeni. Bár a közvéleménykutatások azt mutatják, hogy a farkas népszerű állat, a legtöbb emberben még élnek a régi előítéletek.

Életmód

Ahhoz, hogy védeni tudjuk a farkast és növelhessük állományát, meg is kell ismernünk és értenünk életmódját. A farkasok általában falkában élnek és vadásznak: ez rendszerint egy alfahím, annak nősténye és utódaik tágabb családja. Többnyire egy bizonyos területen tartózkodnak, néha azonban zsákmányt keresve messzebb is portyázhatnak. A farkas szívesen vadászik saját súlyának akár tízszeresét nyomó nagyvadra is. A rénszarvas, a jávorszarvas és a gímszarvas a farkas kedvenc zsákmányai közé tartozik, de az egeret és a békát sem veti meg. A vadállomány csökkenése miatt néhol rákényszerül, hogy lovakat, marhákat és kutyákat ragadjon el.

A vezérpár párzási ideje januártól márciusig tart. A farkaskölykök hét hét elteltével jönnek a világra egy sziklakiszögellés alatti odúban vagy a nőstény által kiásott üregben. A hím hordja az üreghez az élelmet. Amikor a kölykök nagyobbak, a nőstény és a falka többi tagja is segít az etetésükben. Csak az alfahím és partnere hoznak létre utódokat.

Az ember és a farkas

Az ember ősi félelemmel viseltetik a farkas iránt.

Skóciában egy időben irtották a farkast, Nagy – Britanniában 1743-ban ölték meg az utolsó egyedet. Írországban kb. 1770-ig éltek farkasok. Az európai kontinensen az üldözés hasonló hullámai megtizedelték az állományt, így a túlélő állatok háborítatlan területekre menekültek. A sportvadászatnak és az ezzel kapcsolatos vadejtésnek szintén évszázados hagyományai vannak. Bár a legtöbb európai országban a védett állatok közé tartozik, még mindig vannak vadászok, akik elejtik a farkast.

A farkas évszázadok óta úgy szerepel mondáinkban és meséinkben, mint valami gonosztevő, pedig kifinomult társas kapcsolatrendszerben élő, intelligens teremtmény, az emberek igaztalanul keltik rosszhírét. A farkas általában félénk állat és elkerüli az embert. Rendszerint csak veszett állat támad az emberre, valamint az amelyik szorongatott helyzetbe kerül.

A természetvédők erőfeszítései ellenére a farkasok állománya sok országban a kihalás szélére került.

Óvintézkedések

Egyre kevesebb terület van, ahol az európai farkas ne kerülne állandóan összetűzésbe az emberrel. Jelenleg csak regionális szinten tesznek erőfeszítéseket a faj védelmére. Európa veszélyeztetett farkasainak kiirtását megakadályozandó, első lépésként elkezdték kártalanítani a parasztokat a jószágállományban bekövetkezett károkért. Sajnos ez visszaélésekre adott lehetőséget. Nyilvánvaló, hogy az európai farkas védelmében nem elég pusztán törvényeket hozni. Ahhoz, hogy a farkas valóban biztonságban érezhesse magát, az emberekkel kell megértetni, hogy a farkas óvatos és intelligens állat, amelynek semmi köze a mesék kíméletlen emberevőjéhez. A farkas megszelidített leszármazottaival, a kutyákkal, emberek milliói osztják meg otthonukat.

Forrás: Csodálatos állatvilág