Megelőzés 4.: Nem lehet elég korán kezdeni

  2008.10.02. 21:00

Szia Anita!

A méregtelenítéssel foglalkozó cikkem kapcsán sok kérdést kaptam tőletek arra vonatkozóan, hogy mi a teendő kisgyermekek esetén. Hogyan lehetne átállítani őket az egészségesebb étkezésre, illetve hogyan semlegesítsük a már bennük lerakódott méreganyagokat.

A válaszom nagyon egyszerű:Nem lehet elég korán kezdeni!

Egy egészségtudatos anyukajelölt már a babavállalás előtt méregtelenít (lásd a Kúrák között: 8 hetes átfogó méregtelenítő és regeneráló program, és/vagy Gólyahír program - ha időd engedi, akkor olvasd végig a hozzászólásokat, nagyon sok hasznos, plusz információt találsz a témában ott is), hogy a magzat a fogantatás pillanatától a lehető legtisztább közegben fejlődjön. Természetesen az áldott állapot 9 hónapjában is megkíméli a magzatot a mérgektől és az ártalmas anyagoktól azzal, hogy odafigyel a saját étkezésére, és tudatosan juttat be a szervezetébe olyan hasznos tápanyagokat, amelyek a babát táplálják.

Ebben a fázisban követik el a kismamák az első nagy hibát - ami majd negatívan hat ki a gyermekük egészségére -, hogy kettő helyett esznek. Ami azt jelenti, hogy nő a kalória, viszont a kalóriák elégetéséhez szükséges energiát a baba fejlődése elől vonja el a szervezet, mivel a hasznos tápanyagbevitel nem nő egyenesen arányosan a kalóriákkal.

Az a kismama táplálkozik helyesen, aki a magzat fejlődéséhez szükséges tápanyagokban gazdag ételeket eszik, hisz a baba a köldökzsinóron keresztül a mamából szívja le a neki kellő tápanyagot - persze csak akkor, ha talál. A legtöbb esetben sajnos a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek töredékét sem találja meg a baba; amit talál, azt viszont a mama egészségének a rovására hasznosítja. (Lásd:terhesség alatti kálciumhiány, hányinger = B vitamin hiány, hajhullás, fáradékonyság, rossz közérzet, ödémásodás, terhességi májfoltok, terhességi cukorbetegség, pajzsmirigy problémák, stb.)

A második hiba a szoptatási időszakban szokott bekövetkezni, ugyanis a legtöbb kismama nincs tisztában vele, hogy az anyatej minősége a saját egészségi állapotuktól függ. Az a szoptatós anyuka, aki "teszkógazdaságos" és "gyorsbüfés-pizzafutáros" műanyag kajákon él, nem fogyaszt megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékot, nem ügyel a helyes összetételű tápanyagbevitelre, kémiai gyógyszert szed, annak sajnos defektes összetételű lesz a teje is, amit sajnos ismét a baba immunrendszere bán!

A harmadik nagy hibát akkor vétik az anyukák, amikor leválasztják a picit a ciciről. Ugyanis a tapasztalat az, hogy vagy tehéntejes tápszert kap a baba, aminek nem részletezném a külön szakirodalmat igénylő negatív hatásait (a szoptatásról ill. az anyatejes táplálásról is számos cikket és hozzájuk kapcsolódó hozzászólást találsz az oldalon), vagy előregyártott bébiételt, amelyek közt rendkívül kevés a valóban jó összetételű, vagy ha otthon főz a gyakorló anyuka, akkor a főzelékeket és a püréket általában a saját ízléséhez igazítja, azaz túlfőzi, cukrozza és/vagy sózza, mondván, hogy legyen valami íze is annak a kotyvaléknak.

Szegény baba gyomra nem győz alkalmazkodni ehhez a sok civilizációs ártalomhoz, aminek az lesz a következménye, hogy szegényke még szinte alig él pár hónapja, máris a túlélésért küzd a szervezete. El kéne gondolkodnunk azon, hogy miért van ennyi veleszületett ekcéma, veleszületett allergia, csecsemőrák, csecsemőkori autoimmun betegség, és miért van ennyi funkcionális és viselkedési zavarokkal küzdő kisgyerek.

Tudom, hogy az igazság fájdalmasan cseng: Mi szülők vagyunk mindezért a felelősek!

Egyedül rajtunk múlik, hogy bejut-e gyermekünk szervezetébe az egészséges fejlődéséhez szükséges tápanyag, rajtunk múlik, hogy megkap-e mindent a gyerek, hogy tökéletesen működjön az immunrendszere, és az öngyógyítási folyamatai. Mi vagyunk a felelősek azért is, hogy teletömjük-e kemikáliákkal a gyereket, hogy milyen kozmetikumokkal tesszük tönkre a bőrét - csak hogy illatos legyen, és hogy milyen étezési szokásokat alakítunk ki neki.

Már több mint száz éve belátták, hogy a betegségekért nem a vírusok és a baktériumok a felelősek, hanem a táptalaj, azaz a mi szervezetünk. A táptalajunk minősége viszont attól függ, hogy mit eszünk, ettünk, és fogunk enni.

A minap olvastam egy elgondolkodtató cikket arról, hogy miként lehetne az "elrontott" gyerekeket visszaszoktatni az egészséges táplálkozásra, és hogyan lehetne megszerettetni velük az új és valódi ízeket.

Íme a cikk - kiegészítve a saját gondolataimmal:

Sok kisgyerekes szülő számára mindennapos kihívást jelent, hogy olyan ételt tudjon feltálalni, amit a kicsi meg is eszik. Van, aki hagyja, hogy a gyerek maga válasszon - ha akar, nem kell mást ennie csokis tejen és süteményen kívül. Pedig néhány apró trükk segítségével még a legválogatósabb gyereket is rá lehet bírni, hogy új ízeket próbáljon ki. Fontos, hogy elkerüljük a hat legalapvetőbb hibát, amelyet a legtöbb szülő elkövet.

A gyerekeknél teljesen normális, ha válogatósak, a legkisebbek ugyanis természetüknél fogva neofóbok - vagyis félnek az új dolgoktól. Gyakran még a legkitartóbb szülők is feladják; végül is, bár a puffasztott csokis rizs és a gyümölcsös táska ugyan nem ideális reggeli, de még mindig jobb a semminél.

A szülők többsége úgy véli, az a dolga, hogy rábírja a gyereket az evésre. Pedig valójában az lenne a feladatuk, hogy változatos, egészséges étrendet kínáljanak a gyereknek - hangsúlyozza Harriet Worobey, a Rutgers Egyetem táplálkozástudományi előkészítő intézetének igazgatója, aki összegyűjtötte, milyen hat alapvető hibát követnek el általában ezzel kapcsolatban. - Az a szomorú, hogy amikor a babák megkapják első teájukat, a jót akaró anyuka azonnal jól megcukrozza, és ezáltal a darabosat még nem evő gyermekben időnap előtt édességfüggőséget alakít ki. Találkoztam olyan anyukával, aki a reszelt almától kezdve az őszibarackpürén át a banánpépig - mindent édesített a babának. Akkor ne csodálkozzunk kérem, ha nagyobbacska korában a gyerek nem hajlandó mást megenni, csak az édes ételeket.

1. Kizavarják a gyereket a konyhából: A forró tűzhely és az éles kések miatt érthető, ha a szülők nem szeretik, hogy a kisgyerek a konyhában lábatlankodik, amikor készül az ebéd vagy a vacsora. Több kutatás azonban már bebizonyította, hogy a gyerekek bevonása az étel elkészítésébe az első fontos lépés ahhoz, hogy ki is próbálják az új ízeket.

A Kolumbia Egyetem tanárképző szakának kutatói mutatták be, hogyan hat a gyerekek evési szokásaira a főzés. Egyik vizsgálatukban hatszáz, óvódás és hatodik osztályos életkor közötti gyerek vett részt egy táplálkozási tanfolyamon, amelynek során arra próbálták ránevelni őket, hogy több zöldséget és teljes kiőrlésű gabonafélét egyenek.

A gyerekek egy része az elméleti oktatás mellett főzési leckéken is részt vett. Mint kiderült, azok, akik maguk készítették az ételt, szívesebben is ettek ilyen egészséges ételeket az étteremben, sőt, még repetát is kértek.

Erről az jutott az eszembe, hogy első osztályos koromban édesanyám segítségével megírtam az első olyan receptes könyvemet, amely csupa olyan ételt tartalmazott, amelyet magam is el tudtam készíteni. És természetesen imádtam belőle "főzni", mert anyu ezeknek az ételeknek az elkészítésénél már nem "segített". Ilyen étel volt a reszeltsárgarépás-vajaskenyér, a fokhagymás-kapros tejföl uborkával (gyakorlatilag a tzatziki), a csipetke (mindig én gyúrtam a levesbe), a vajas-mézes kenyér mazsolával meghintve, a kőrözött, a palacsinta tészta, a fejes saláta (amit természetesen a tojásosnokedli mellé tálaltam), a túróval töltött paprika és a padlizsánkrém, amit natúr és paradicsomos változatban is tudtam tálalni. Ezen kívül még imádtam gyúrni (néha derékig lisztes voltam), habot verni (tudjátok, amúgy plafonig), keverni (mindegy mit, csak keverhessem), szaggatni és kenni. Édesanyám csodálatos türelemmel asszisztált mindehhez, és láss csodát: nem voltam válogatós, hisztis, és édességfüggő. Ugyanis nem voltunk túl gazdagok, és nem tellett édességre és fehérkenyérre (akkor még a barna volt az olcsóbb). Ha édesanyám jutalmazni akart, gyümölcsöt kaptam, vagy mandulát. Vagy főzött nekem egy igazi kakaót. Egyébként nagyon sok finom, egészséges és egyszerű receptet talál a Boszorkánykonyha Ehető menüpontja alatt.

2. Könyörögnek, hogy csak egy falatot egyen: Ésszerűnek tűnik ugyan, ha próbáljuk rábeszélni a gyereket egy falat ételre, ez a próbálkozás azonban gyakran inkább ellentétes hatást vált ki, még akkor is, ha jutalmat ígérnek érte - ezt több kutatás is alátámasztja.

Az egyik vizsgálatot a Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatói végezték, akik azt kérték a gyerekektől, hogy egyenek zöldséget és igyanak tejet - jutalmul pedig azt ígérték, hogy kapnak matricát és nézhetnek tévét. A gyerekek megtették, de a későbbiek során kimondott utálatot mutattak az így rájuk kényszerített ételek iránt.

Sokkal jobb megoldás, ha a szülő a gyerek tányérjára teszi az ételt, és arra bátorítja a kicsit, hogy kóstolja meg. Ha mégsem teszi, akkor nem szabad megszidni, és nem jutalmat sem szabad ajánlani, ha mégis megkóstolja. Ilyenkor csak kérdezzük meg, kér-e még. - Hát igen, ezzel a problémával én is szembesültem, hogy azt hallom az anyukáktól: csak akkor kapod meg a túrórudit, ha megeszed a főzeléket is. Ezt egyébként zsarolásnak hívják, és a gyerek téves információkat fog tárolni a főzeléket illetően, hisz beletápláljuk a tudatába, hogy túl kell esnie a rosszon ahhoz, hogy bekövetkezzen a jó.

3. Eldugják előle, amit szerintük nem ehet: A szülők félnek attól, hogy a gyerek mindent egyszerre felfal, ezért az ételt olyan helyen tartják, ahol a gyerek nem éri el. Csakhogy az már több kutatásból is kiderült, hogy minél inkább tiltanak valamitől egy gyereket, azt annál jobban kívánja.

A Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatói is végeztek egy ilyen vizsgálatot: azt kutatták, hogy mennyire kívánják a gyerekek a tiltott élelmiszereket. A gyerekeket egy asztalhoz ültették, amelyet telepakoltak almás és barackos süteménnyel teli tányérokkal - két olyan étellel, amelyet a megelőző teszteken a gyerekek "éppen csak jónak" minősítettek.

Egy másik csoport asztalán a sütik egy része tányéron, míg a többi átlátszó süteményes dobozban volt. A gyerekeknek azt mondták, tíz perc múlva vehetnek csak a dobozból.

Az eredmény: háromszor annyi süti fogyott a dobozból, mint a tányérokról.

Egy másik vizsgálatból pedig az derült ki, hogy azok a gyerekek, akiket otthon korlátoznak abban, hogy mit és mikor ehetnek, hajlamosabbak arra, hogy rosszullétig túlegyék magukat, ha végre szabad.

Mi ebből a tanulság a szülők számára? Ne tartsanak otthon olyan élelmiszert, amelytől el akarják tiltani a gyereket! Vásároljanak inkább egészséges nassokat, és engedjék, hogy a gyerek mindig ehessen, amikor kedve van.

Erről Berni jut eszembe, akinél mindig hozzáférhető helyen van egy nagy tál puffasztott bioköles, esetleg felszelt zöldségek és gyümölcsök, amit szeretnek is a gyerekek. Mégsem fogy olyan kényszeresen, mintha dugdosná. A két kis ördögfiókának eszébe sem jut a csoki, vagy a cukorka.

4. A gyerek előtt fogyókúráznak: A gyerekek eltanulják a szülők étkezési szokásait, és nagy valószínűséggel azt eszik, amit az anyjuk és az apjuk. A Rutgers Egyetem, óvódásokkal végzett vizsgálata megállapította, hogy a kicsik ugyanazokat a gyümölcsöket és zöldségeket eszik, amelyeket a szüleik - és ugyanazokat utasítják el. Egy másik kutatásból pedig az derült ki, hogy a lányok válogatósabbak, ha az édesanyjuk is az.

Erre az összefüggésre nagyon kell figyelniük azoknak a szülőknek, akik fogyókúráznak. A Health Psychology című szaklap 2005-ös tanulmánya szerint azok az anyák, akik túl sokat foglalkoznak a súlyukkal, hajlamosabbak arra, hogy a lányukat is eltiltsák bizonyos ételektől, vagy bátorítsák őket is a fogyókúrára.

A baj ezzel az, hogy a tilalmon alapuló diéta a legtöbb embernél nem működik, viszont nagy elcsábulásokhoz - és elhízáshoz vezet. Azzal, hogy rendszertelen táplálkozáshoz szoktatják a gyereket, a szülők étkezési rendellenességek, egy életre szóló mániákus diétázás veszélyének is kiteszik őket.

Bebizonyított tény, hogy az anorexiában szenvedő tinédzserek nagy része gyermekkorában folyamatosan szembesült a szülők fogyókúrázási kényszerével és sikertelenségeivel. Végigélték a szülők nélküli vacsorákat, ami nekik ugyan kötelező volt, míg a szülők a tükör előtt állva ócsárolták magukat formátlanságuk és kövérségük miatt. A gyerek tudatába ezáltal az étkezés - mint a csúnyaságért felelős mumus fészkeli be magát. A nemevéssel márpedig nem csak a kalóriák nem jutnak be a szervezetbe, hanem az értékes tápanyagok sem.

5. Unalmasan főznek: A mániákusan kalóriaszámláló szülők gyakran tálalnak egyszerű, párolt zöldséget - nem csoda, hogy ezt vonakodnak megenni a gyerekek. Táplálkozási szakértők szerint nem kellene félni a zöldségfélék "megbolondításától"; egy kis vaj, dresszing, sajtszósz vagy barnacukor sokkal kívánatosabbá teszi a gyerekek számára az ételt. Ha pedig egy kis zsiradékot adunk a zöldséghez, azzal még jót is teszünk, mert könnyebben felszívódnak a szervezetben a zsírban oldódó tápanyagok. Ez a pár extra kalória nem nagy ár azért, hogy a gyerekkel megszerettessük a zöldségféléket!

Én az unalmas főzés fogalmán nem csak a kalóriaszegény párolt zöldséget értem, hanem azt is, amikor a szülők a gyerek hétközbeni étkezését megoldják azzal, hogy kapnak kajára pénzt, ami az esetek nagy többségében a mekiben vagy a fánkosnál landol, a hétvégi menüsor viszont a következőképpen néz ki: húsleves-rántotthús-sültkrumpli, vagy húsleves-pörkölt-nokedli, ami finomnak finom, csak nem túl változatos. Újfent csak a Boszorkánykonyha Ehető menüpontját tudom a figyelmetekbe ajánlani (SŐT!, kérlek, hogy ha valami finom, ízletes, egészséges recepted van, akkor küld el nekem, vagy tedd fel a hozzászólások közé mindannyiunk épülésére).

6. Túl gyorsan feladják: A szülők túl gyakran mondják valamire: "ezt az én gyerekem sosem enné meg". Lehet, hogy ez a pillanatnyi helyzetben igaz, de ne feledjük, hogy az evési szokások gyakran változnak! A szülőknek ezért mindig többféle egészséges ételt kell tálalniuk, még akkor is, ha a gyerek meg sem hajlandó kóstolni azokat! Hiszen egy kisgyereknél akár hónapokig is próbálkozni kell ahhoz, hogy végre elfogadjon egy addig ismeretlen ételt.

Barátnőm úgy szerettette meg pici gyerekeivel a csírákat, hogy rájuk bízta a csírakert gondozását, amit akár egy 3-4 éves gyerek is el tud látni. Elképzelhetitek, hogy mekkora élmény egy kisgyereknek, ahogy nyomon követheti, hogyan pattan szét a mag, hogy jelenik meg a kis farkinca, és hogyan bújnak ki az első levelecskék. Ne mondja nekem senki, hogy a saját maga által nevelt csírácskát nem akarja majd megkóstolni a gyerek, és fogadjunk, hogy nem az lesz az első szava: "Ffújjj anya, ez nagyon rossz..." (Katka készített egy nagyon izgalmas, átfogó anyagot a csíráztatásról, amit hamarosan felteszünk az oldalra és kiküldjük hírlevélben is, mert nagyon fontos része lehet az egészséges táplálkozásunknak).

A testvérek és a barátok is megváltoztathatják a gyerek evési szokásait. Leann L. Birch, a Pennsylvaniai Állami Egyetem gyermekkori elhízást kutató intézetének igazgatója mesélte, hogy az első gyereke mindig is szerette az új ízeket, míg a második nem. De mivel látta, hogy a nővére mindent kipróbál, 10-11 éves korára már ő sem akart elmaradni tőle.

Susan B. Roberts, a Tufts Egyetem táplálkozási szakértője a "15-ös szabály" betartását javasolja: azt tanácsolja, hogy legalább 15-ször tegyünk az asztalra egyféle ételt, hogy lássuk, elfogadja-e a gyerek, vagy sem. Ha végre hajlandó megkóstolni, akkor a szülőknek hasonló színű vagy ízű ételekkel kell próbálkozniuk, így egyre változatosabbá tehetik a gyerek étrendjét.

forrás: inforádió.hu

7. Én még hozzáfűznék egy hetedik pontot is: A gyereketetést soha ne fogjuk fel nyűgként, és csak a saját kényelmünk érdekében ne etessük külön a gyereket. Bármilyen kicsi is a csemete, mindig vegyen részt a közös étkezéseken (már ha egyáltalán van ilyen), legyen saját helye, terítsünk meg neki is, és engedjük, hogy megkóstoljon mindent, ami a közös terítéken van. Higgyétek el, sokkal kevésbé lesz válogatós, és a közös családi étkezés stabilitást jelent majd neki az életében. Mellesleg nekünk felnőtteknek sem árt, ha legalább naponta egyszer összeül a család, mert még a gondokat is könnyebb kibeszélni és megoldani (közösen) a terített asztalnál.

És még egy érdekességet hadd osszak meg veletek: Végeztek egy kísérletet vegetáriánus szülők gyermekein. A célcsoportba tartozó babák a ciciről való leválasztás utántól egyáltalán nem kaptak semmilyen édességet és cukrot egészen 6 éves korukig. Csak annyi cukor jutott a szervezetükbe, amely a zöldségekben és a gyümölcsökben természetes formában is előfordul. Amikor a kisgyermekek betöltötték a hatodik életévüket, akkor kapták kézbe az első csokijukat. És láss csodát, egyikkőjüknek sem ízlett, sőt a nagy részük egyenesen kiköpte. Azok viszont akik mégis megették, kis idő múlva hasfájásra panaszkodtak, volt köztük olyan is, aki hányt.

Ez azt bizonyítja, hogy az egészséges szervezetnek egyáltalán nincsen szüksége pluszban bevitt édességre. Sajnos mi rontjuk el a gyermekeink tudatalattiját azzal, hogy az édességből elismerési és jutalmazási státusszimbólumot csinálunk.

Gondoljatok csak bele, hogy mi minden kötődik az édességhez?

• ha jó leszel, csak akkor kapsz csokit,

• ünnepekkor (mikulás, karácsony, húsvét, névnap, születésnap) mit kap a gyerek? Édességet! Mellesleg már a régi gyermekdal sem igaz, hogy a Mikulás cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákban. Sajnos a két egészséges komponens kikopott a zsákból, és csak a csoki és a cukor maradt,

• általában a szomorú gyereket is édességgel vigasztaljuk,

• a vasárnapi apukák cukrászdás programját pedig ne is firtassuk. Szegény apróság az apa hiányát is az édességhez fogja kötni,

• és akkor a csokoládémázba burkolt nagyszülőkről már ne is beszéljünk

Az édesség ezáltal a szeretet és az elismerés státusszimbólumává válik (ezt egyes reklámok is megerősítik), amit életünk végéig egy keresztként hordozhatunk a vállunkon, míg bele nem nyomordunk. Aki rendszeres olvasója az oldalamnak, vagy esetleg olvasta a Cukor blues című könyvet (vagy a Hogyan győzzük le cukorszevedélyünket? vagy a számos cikkek valamelyikét, amit az oldalra feltettünk- vagy keress rá az oldalon belüli keresővel a "cukor" és az "édes" szavakra), az bizonyára érti és tudja, hogy miért használtam ilyen kemény szavakat. A cukor nem más, mint az édes halál, amivel tudatosan mérgezzük gyermekeinket.

A jövő nemzedékének egészsége rajtunk múlik. Rajtunk szülőkön, hisz nekünk kell megküzdenünk a szemléletváltással, hogy gyermekeinknek már természetes legyen az egészséges életforma, ne mérgeződjenek, és ne sodródjanak hívő birkák módjára az urbanizációs fogyasztói társadalom által diktált rózsaszínűre festett világ útvesztőjében.

Baráti üdvözlettel,

Antal Vali
bionom hatóanyagelemző
www.antalvali.hu