Madarak

Az madarak (Aves) melegvérű gerincesek. A legtöbb madár alkalmazkodott a levegőhöz, mint élettérhez; különleges testi adottságaik lehetővé teszik a repülést. Az alkalmazkodást segíti az is, hogy a madarak testsúlya nagyságukhoz képest kicsi, mivel csontjaik vékonyfalúak és üregesek: légzacskósak.

Közös jellemzőjük, hogy kétlábú, hőszabályozással rendelkező, tojásrakó állatok, amelyeket a tolltakaró, a szárnyakká módosult mellső végtagok, az üreges csontozat, a csőr, és a többségüknél a repülés képessége jellemez.

Testfelépítés

A madarak, bár igen változatos állatcsoport, testfelépítés szempontjából viszonylag egységesek. Jellegzetességeik elsősorban a repülőképesség kialakulásához kapcsolódnak.

A madarakra általánosan jellemző a fogatlan csőr és a nagy méretű szemüreg.

A madarak számos (11-24) nyakcsigolyája igen lazán kapcsolódik egymáshoz, így a madárnyak rendkívül mozgékony. Ezzel szemben a hátcsigolyák, az ágyék- és keresztcsonti csigolyák összecsontosodtak, és az úgynevezett álkeresztcsontot hozzák létre.

A futómadarak kivételével az összes madárfaj szegycsontján jellegzetes tarajt (crista) találunk, amely tapadási felületet biztosít a repülőizmoknak.

A legtöbb madárfajnak 4 lábujja van, de a futómadarak esetében ez redukálódhat 3 vagy 2 lábujjra.

A madarak csontjai, szemben az emlősök tömör csontjaival, üregesek, ezzel csökkentve az állat súlyát.

Izomzat

A madarak szárnyát hatalmas méretű mellizmok (musculus pectoralis, musculus supracoracoideus) mozgatják, amelyek a szegycsont taraján tapadnak meg.

A madarak lábának különleges izma a musculus pectinus, amely a térdízülethez tapad, és inakkal az egyes lábujjakhoz csatlakozik. Ha a madár behajlítja a térdét, a m. pectinus megfeszül, és a madár lábujjai összezáródnak, ezzel biztosítva a kapaszkodást.

Kültakaró

A madarak testét tollak borítják, amelyeket evezőtollakra, fedőtollakra és pehelytollakra különítünk el.

A madarak bőre mirigyekben szegény.

Emésztőkészülék

A madarak nyelőcsövének jellegzetes tágulata a begy, amelynek két típusa létezik: a két oldalra irányuló begyzsákokból álló valódi begy és a nyelőcső egyszerű tágulata, az álbegy. Előbbi a galambokra, énekesmadarakra és tyúkfélékre, utóbbi a ragadozó madarakra és a récefélékre jellemző.

A madarak gyomra két részre tagolódik, a mirigyes gyomorra és az izmos zúzógyomorra vagy zúzára, amivel a táplálékot megőrlik, mivel nincs foguk, mert az akadályozná őket a repülésben. A madaraknál ezért előfordul, hogy homokot vagy apró kavicsokat nyelnek le, hogy azok segítsék őket a táplálék összezúzásában.

A gyors emésztés következtében a táplálék nem marad sokáig a testükben.

Légzés

A madarak tüdővel lélegeznek, amelynek felépítése erősen eltér az emlősök tüdejétől. Számos légzsák csatlakozik hozzá, amelyek hatékonyabbá teszik a ki- és belégzést, valamint könnyebbé teszik a madár testét. 

További érdekesség, hogy a madarak hangképző szerve nem a gégében, hanem a főhörgők elágazásánál található, ezért két helyen is képződik hang. A madár ily módon képes egyszerre énekelni és levegőt venni.

Keringés

A madarak az emlősőkhöz hasonlóan állandó hömérsékletű, úgynevezet melegvérű állatok, szívük két-két, szilárd válaszfal által elkülönített kamrából és pitvarból áll.

Kiválasztás

Szaporodás

A madarak belső megtermékenyítésűek, egyes fajoknál, például a réceféléknél párzószerv is megjelenik.

Ez az egyetlen gerinces csoport, ahol az elevenszülés semmilyen formában nem jelent meg. Minden madárfaj meszes héjú tojásokat rak.

Veszélyeztetettség

Az IUCN Vörös Lista több, mint 1200 veszélyeztetett madárfajt tartalmaz. A veszélyeztetettség legtöbbet idézett okai az élőhely elvesztése, a behurcolt fajok ragadozó tevékenysége, olajfoltok és növényvédőszerek, vadászat és halászat, valamint a klímaváltozás.