Az anya küzdelme gyermeke egészségéért
2008.05.05. 16:57
Az anya küzdelme gyermeke egészségéért
Agyhártyagyulladásból teljes leépülés egy hat éves gyermeknek és az anya küzdelméről készült riport. Riporter: Susan Horvath, a válaszadó névtelen akart maradni, Kedves anyuka.
A Kedves anyuka kisfia 2005 márciusában agyvelőgyulladást kapott, amit agyödéma kísért és lebénult. Februárban lesz 8 éves...
Kisfia már iskolába jár és vele tanul otthon, mert mivel beteg - nem vették fel napközibe.
Az anyuka gyógymasszőrnek tanult és most voltak a szakosító vizsgái: egyenlőre a talp- és a thai masszázs van kész... amúgy energetikai úton tanulgat
Kisfia elsős - a betegsége miatt ( 7 hónapig kómában volt ) elég nagy lemaradása van - újra kellett tanulnia mindent (enni - inni - beszélni , stb...)
A vizsgáit a Kisfia miatt csinálta és ha majd az ő állapota engedi, akkor szeretne dolgozni is ...Energetikával is miatta kezdett el foglalkozni , hogy minél több oldalról tudja segíteni...
1. - Mikor derült ki, hogy a kisfiadnak agyhártyagyulladása van, hány éve, s ennek a szövődményének tekinthető-e az ödéma kialakulása?
- 2005. márciusában derült ki, hogy agyvelőgyulladása van. Sajnos a kórházban, ahová eredetileg kerültünk (folyadékpótlásra) ott nem voltak megfelelőek a higiéniai körülmények, amik sajnos úgy néz ki, hogy szerepet játszottak a kialakulásában. Mielőtt volt a görcs - már látható volt, hogy valami nincs rendben - de az orvosok sajnos nem vették figyelembe mikor szóltam... 2 nappal később végezték el az EEG vizsgálatot, ami már kóros eltérést mutatott, azonban sajnos további két napig nem történt semmi. Próbálták ugyan a lázát csillapítani -sajnos sikertelenül. Kértem, hogy küldjék tovább valahova - de elutasították a kérést, mondván hogy kockázatos a szállítás. Mint utóbb kiderült - ott maradni kockázatosabb volt. Maláriára gyanakodtak... (márciusban - pedig nem jártunk trópusi ország közelében sem...) A negyedik napon kómába esett... Ekkor szállítottak át minket egy Gyermekklinikára - ahol 10 perc alatt diagnosztizálták... Azonnali CT, infúzió... és
intenzív osztály.
2. - A kóma idején mit mondtak az orvosok?
- Sajnos bíztatót nem tudtak mondani - nagyon kései stádiumban értünk oda A szoba sarkában állt a lélegeztető gép - hogy kéznél legyen... Szerencsére nem került rá sor.
3. -Bíztattak-e javulással, vagy előre számítható volt, hogy visszaesés fog bekövetkezni az állapotában.
- Nem bíztattak - és sajnos a kései stádium miatt mindennel számolnunk kellett... Az intenzív osztályon töltött 6. napon szövődményként lépett fel az ödéma - ami tovább rontotta az esélyeinket a túlélésre. Rettenetes volt reggel arra ébredni, hogy hívnak a klinikáról, hogy baj van.. siessünk... Professzori konzultáción tárgyalták, hogy talán ki kell nyitni a koponyát a hatalmas kiterjedésű ödéma miatt - de végül kiderült, hogy annak sem lenne értelme, mert a sejtek is ödémásak lettek... 1 hét után húzodott vissza az ödéma... További 3 nap múlva - mikor "jól" volt, kezdték elvenni tőle az altatószert, amivel mesterséges kómában tartották... azt mondták bármikor felébredhet már... Sajnos nem tette... még fél évig... Éberkómába esett ugyanis - a szeme nyitva volt, de nem reagált és nem fogott fel semmit a külvilágból... Ahová B.pestre kerültünk rehabilitációra, ott 1 év helyett 6 napot töltöttünk, ugyanis a "doktornő" véleménye szerint: ha gyereket akarok - szüljek másikat, mert "ez" csak idő kérdése és meg fog halni... Szóval úgy döntöttem - ha ilyen a hozzáállás, inkább hazahozom, saját felelősségre, orrszondával, éberkómában...és itthon ápoltam.
4 - Járni sem tudott, s még milyen következményei voltak a betegségének?
- Sem járni , sem beszélni, sem egyedül enni - inni nem tudott, nem volt szobatiszta...
5. - Mennyi ideig tartott a felépülése annyira, hogy iskolába tudjon menni, s most jelenleg milyen állapotban van a kisfiad?
- Az éberkómából kijövetele után 3 hónap múlva szobatiszta lett - hordtam oviba (ahol eleinte csak 15-20 percet bírt lenni - mert elaludt), mert bíztam benne, hogy a régi emlékek és a gyerekek segítenek.. az óvónők kérésére kezdtem el hordani, de nem bántam meg! 2 hónap múlva már elmutogatta amit akart, kezdett "gagyogni" újra - ezért az óvónők javasolták, hogy hagyjam ott fél napra... majd délután ott is aludt...
Szeptemberben speciális iskolában - de integráltan elkezdte az elsőt! Jelenleg segédeszköz nélkül jár, egyedül eszik - iszik, Wc-re megy (kisdolognál) beszél (két nyelven, mert apa német)
6. - Most milyen hátrányokkal kell megküzdenie az iskolában, milyen állapotban van a kisfiú?
- Hátránya, hogy bal kezes lenne (és neki a bal oldala van lebénulva) - úgyhogy az írás okoz nehézségeket, lassan megy és határozatlan a vonalvezetése... Olvasás és matek nagyon jól megy... Az osztály teljes mértékben elfogadta szerencsére - nagyon szeretik az iskolában, a nagyobb és egészséges gyerekek is... Egész nap vidám, nagyon könnyen barátkozik és jószívű kisfiú ( pedig az ödéma kialakulásakor azt mondták, hogy személyiségzavar és agresszivitás is kialakulhat.
7 - Egyedül voltál-e a hosszú kóma és lábadozás, tanítás alatt, vagy van férjed és segítőd ebben?
Legtöbb időt én töltöttem vele (mivel férjem dolgozik), de segítőim voltak... Anyu főzött pl. ránk is és amikor lehetett férjem és apukám is segített - bátyámra és sógornőmre is számíthattam...
8.- Milyen életcélt tűztél ki magad elé, amikor energetikával kezdtél foglalkozni, ami a kisfiad betegségét érinti?
- Könnyíteni akartam a helyzetén, a fájdalmain, az esetlegesen kiújuló lázának csillapításán...
9. - Mivel bíztattak az orvosok, rendbe jön-e teljesen?
- Sajnos a bíztatás elmaradt :-( Szinte mindegyik orvos (jártunk már egy párnál) azt mondja, hogy szinte biztos, hogy valami maradványtünete megmarad.... bár, azt is hihetetlennek könyvelték el - hogy idáig eljutottunk. Ahol most voltunk B.pesten - ott a Doktornő pl. kereken ki is mondta, hogy Ő ilyen stádiumú betegségből túlélőt még nem látott és hogy Ricsi ahhoz képest csodálatos állapotban van - és Ő szerinte még folyik a folyamat - és könnyen fejleszthető, együttműködő kisfiú...
10. - Milyen tanácsot tudsz adni másoknak, akik hasonló helyzetben vannak, hogy a nehézségekben megőrizzék úgy az életkedvüket, mint ahogyan Te, aki rendületlenül készül a jövőjére?
- Nem szabad feladni - HINNI KELL! A gyerekek élni akarása hihetetlen erőt ad! Én pl. már az intenzíven eldöntöttem, hogy az ágya mellett nem lesz sírás, kesergés és jajgatás ... stb és ehhez tartottam én is magam és el is vártam mindenkitől... Aki úgy állt hozzá - inkább elküldtem. Nem volt szükségünk erre - sem Ricsinek (mert én vallotttam, hogy Ő érzékeli a körülötte folyó dolgokat) sem nekünk - akik küzdöttünk a talpon maradásért, hogy valaki húzzon vissza ... Én kijelentettem, hogy Ricsi akkor is fel fog kelni az ágyból - és hittem is!!!! Bíztam Ricsiben!
Ekkora hittel és szeretettel csodálatos gyógyulási folyamat indult el.
Teljes szívemből kívánom, hogy Ricsi felépüljön, s úgy éljen a világban, mint más boldog és elégedett kisgyermek.
2007. december 23.
|