Miért van szükség állatkertekre?

Régebben gyakran bírálták az állatkerteket, mondván, természetellenes körülmények között tartják az állatokat. Napjainkban az állatkertek is arra törekednek, hogy a lehető legtermészetesebb életfeltételeket nyújtsák lakóik számára.

Megváltozott az állatkert szerepköre

Évszázadok óta léteznek állatkertek. A kínaiak már háromezer évvel ezelőtt is létesítettek állatkertet, az ókori egyiptomiak pedig templomaikban oroszlánokat és páviánokat tartottak. 50 évvel ezelőttig az állatkert tulajdonképpen egy sor, állatot tartalmazó, siralmas ketrecből állt; az emberek megbámulták a lakóikat, és nemigen érdeklődtek származási helyük vagy természetes viselkedésük iránt. Ma már a természettudományos ismereteink lehetővé teszik, hogy legalábbis természetközeli életfeltételeket teremtsünk az állatkertek lakói számára. A jó állatkertben minden egyes állatnak elegendő, tágas helye van, és a lehető legtermészetesebb környezet veszi körül, így megfigyelhetjük az állat természetes viselkedésmintáit.

A veszélyeztetett fajok megóvása

Néhány állatot az mentett meg a kipusztulástól, hogy miután a szabad természetben kiirtották, az állatkertekben tovább folyt a tenyésztése. Napjainkban egyes fajok, mint például az oroszlánmajmocska, többen vannak az állatkertekben, mint eredeti élőhelyükön. Az igen ritka, csodás fehér tollazatú bali seregélyt a világ több állatkertjében is sikeresen tenyésztik. Napjainkban folyik a madár visszatelepítése eredeti élőhelyére, Bali erdeibe. A veszélyeztetett fajokért vívott küzdelemben az állatok fogságban való szaporítására is szükség van. Az állatkertek állatokat cserélnek egymással vagy csak “kölcsönbe adják” őket, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a beltenyészet veszélyeit, és megőrizhessék a faj egészséges génszerkezetű állományát.

Az állatkert és az oktatás

Az állatkert fontos szerephez jut azon a téren is, hogy felvilágosítsa a látogató közönséget a fajok védelmében tett intézkedésekről. Az érdeklődők figyelmét feltűnő plakátokkal és táblákkal hívhatjuk fel a természetvédelmi problémákra. A kutatók számára is jó lehetőség nyílik itt az állatok viselkedésének tanulmányozására. Ha az emberek közel kerülhetnek az állatokhoz, átérzik az őket fenyegető veszélyeket is.

Kutatás

Ha az a célunk, hogy fogságban tenyésszünk egy adott fajt, akkor jól megalapozott ismeretekkel kell rendelkeznünk az illető állat viselkedéséről. Rájöttek például, hogy a gepárdok nem szaporodnak mindaddig, amíg folyton összezárva tartják őket. Miután ezt felismerték, a whipsnade-i állatkertben húszéves sikeres tenyésztői munka nyomán 100 gepárdkölyök született.

A kutatás azonban nem tud minden kérdésre választ adni. A Kínában élő nagy panda állományát súlyosan fenyegeti élőhelyének beszűkülése és tápnövénye, a bambusz megcsappanása. A világ állatkertjeiben mintegy 100 nagy panda él, de ezidáig csak csekély sikereket értek el a szaporításával; a tudósok nem ismerik a kudarcok okát.

A kutatások eredményeképpen az állatkert ismeretekkel rendelkezik arról, hogy az egyes fajok milyen körülmények között tarthatók a legjobban. Csak nemrégiben derült fény arra, hogy az állatok dresszírozása lovaglásra vagy cirkuszi mutatványokra nem is olyan természetellenes és káros rájuk nézve, mint gondolnánk. Egyes fajok közérzetére kifejezetten üdítően hat, ha “produkálhatják” magukat, enélkül ugyanis unatkoznának.

Forrás: Csodálatos állatvilág