Angyalka Mikulása

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Annának hívtak.

Anna imádta az állatokat, és már nagyon régóta szeretett volna egy kiskutyát, de édesapja hal­lani se akart róla. Szerinte Anna túl kicsi még ahhoz, hogy kiskutyája legyen. A kislány írt egy levelet a Mikulásnak, hogy ő bizony, nem kér babát, nem kér kisvasutat, semmilyen drága ajándékra nem vágyik, csak egy kiskutyát szeretne.

Sokat hallott róla, hogy a Mikulás karácsony éjjelén a jó gyerekeknek teljesíti a kívánságát, és megkapják azt, amit a szívük mélyén a legjobban szeretnének.

Anna kitette az ablakba a csizmáját, mellé pedig egy dobozkát, amire egy papírt ragasztott azzal a felirattal, hogy Bruno. Azt gondolta, hogy a Mikulás, december hatodikán ott fogja hagy­ni neki a hőn áhított kutyust.

Édesapja nem tudta mire vélni a dobozt, de nem kérdezte meg, gondolta biztos valami gyere­kes dolog.

Eljött december hatodika, Mikulás napja. Anna reggel vidáman szaladt oda az ablakhoz, de a doboz üres maradt. Nem volt ott a kutyus. Nagyon szomorú volt, és senki nem tudta megvi­gasz­talni. Így teltek a napok, egészen december 24-éig, amikor is a kislány elment szán­kóz­ni és eltévedt. Édesapja nagyon aggódott érte, és mikor esteledni kezdett, már csapatosan keres­ték a kislányt.

Nagyon hideg volt, fújt a szél, és nagy pelyhekben hullt a hó. A kislány dideregve kereste a ha­za­felé vezető utat. Nagyon fázott , és félt, mert még sose maradt egyedül a sötét erdőben. Ekkor furcsa neszre lett figyelmes.

Valószínű hogy a fáradságtól, de egy angyalt látott távolodni az egyik ösvény irányában. El­in­du­lt felé, hátha eléri. S ekkor látta meg a barna kis gombócot a hóban. Nem akart hinni a sze­mé­nek, mikor a barna gombóc mocorogni kezdett.

Mikor közelebb ért, látta, hogy egy kiskutya fekszik a hóban. Nem tudta, hogy mikor és mi­ként került oda, de nagyon örült, hogy nincs egyedül. Karjába vette a kutyust, és elindult az ös­vényen tovább.

Nem messze fényt pillantott meg, és hallotta, hogy a nevét kiáltják. Felismerte édesapját, és na­gyon megörült. Mindenki boldogan tért haza a családjához.

Otthon Anna kivette a kabátja alól az elszunyókált kutyust, és megkérdezte, hogy megtart­hat-ja-e. Ekkor édesapja nem tudott neki nemet mondani, örült hogy meglett a kislány, és igent mon­dott. Ezen az estén a kislány a kutyussal együtt tért nyugovóra. Másnap reggel, karácsony reg­gelén vette észre csak a kislány a kutyus nyakában lévő nyakörvet, rajta a feliratot, és egy kis üzenetet.

A nyakörvön ez állt: „Bruno”

Az üzenet pedig így szólt: „A karácsony Angyala átadta az üzeneted. Boldog karácsonyt kicsi lány. Mikulás”

Anna nem szólt az üzenetről a szüleinek, de utána minden évben gyújtott egy gyertyát a Ka­rá­csonyi angyalnak, és a jótevő Mikulásnak.