Magyar szürke szarvasmarha
2008.04.12. 20:45
Forrás:wwf.hu
Magyar szürke szarvasmarha
A magyar szürke (Bos primigenius taurus hungaricus) valódi hungarikum, Magyarországon őshonos, törvényileg védett háziállat. Szilajságával, szépségével és őserőt sejtető megjelenésével az egész világon ismert alföldi jellegzetességek egyike. 1960-as években érte el a fajta létszáma a mélypontot, azóta szerencsére emelkedik.
A tehenek súlya 550-600 kg, a bikáké 700-900 kg, izomzata szívós és erős. Színe kortól függően változik. A borjak pirók (mogyoró) színűek, majd 6-8 hónapos korukra már teljesen szürkékké válnak.
A kifejlett állat az ezüstszürkétől a sötét daruszínig terjedő színárnyalatban fordul elő.
A bikák 3-4 éves korára kialakul az ún. kormos szín: nyakuk, első lábuk elülső része, válluk egy része, marjuk, mellkasuk, hasuk oldala és alja feketével színezett, vagy teljesen fekete, szemük körül sötét karika, ókula van.
A XIII-XVIII. század között a legkiválóbb hústermelő volt Közép-Európában. Kereskedelmi értékén kívül is jelentős szerepet játszott a mindennapi életben. A parasztok csontjából enyvet főztek, marhafaggyúból készült gyertyával világítottak. Bőréből ruhadarabokat, bocskort, tarisznyát, ostort, szarvából pedig pásztorkürtöt, orvosságos edényt, sótartót készítettek. A mezőgazdaságban bekövetkezett radikális változások miatt azonban a szürkemarha nagyarányú kereskedelme megszűnt és az állomány egyre csökkent. Egy ideig igavonóként használták, de a mezőgazdaság gépesítése miatt már erre sem volt szükség, ezért sok gulyát felszámoltak. A II. világháborút követően megszüntették a tenyésztést, mert az akkori vezetés úgy gondolta, hogy a magyar szürke nem veheti fel a versenyt a modern fajtákkal. Ezért a '60-as évekre az állomány létszáma vészesen megfogyatkozott és néhány háztájiban tartott egyeden kívül csak három állami gazdaságnak volt gulyája, összességében 200 tehénnel és 6 bikával.
Hazánkban a legjelentősebb szürke marha tulajdonosok a nemzeti parkok, a Hortobágyi Génmegőrző Kht., valamint természetvédemi szervezetek és néhány magángazdálkodó. Az állomány elsősorban természetvédelmi célokat szolgál, de génbankként is jelentős szerepet játszik. Legelésükkel hozzájárulnak a természetközeli gyepek, és az ott található életközösségek fenntartásához. Az állatokat ridegen tartják, azaz hagyományosan április 24-én, Szent György napján hajtják ki, és az első hóig kint maradnak. Ez alatt az idő alatt nem kapnak abrakot, vagy más kiegészítést. Télen szénát, kukoricaszárat és takarmányszalmát esznek. A csak természetes növényi táplálékot fogyasztó és ezáltal garantáltan BSE-mentes marha húsa a Nyugat-Európában megjelent kergemarhakór miatt mára jelentősen felértékelődött.
A WWF Magyarország 110 szürke marhából álló gulyája a Tisza mellett legel, Nagykörűben, Tiszakürtön és Tiszajenőn. Szürkéink a folyó menti tájgazdálkodási programunk aktív résztvevői, legelésükkel rendben tartják az ártéri gyepet és visszaszorítják a mindent elárasztó gyalogakácot.
|