A dió

  2008.11.13. 12:54

Kedves Anita!

Túrázásaink során Klári barátnőmmel sokszor botlunk diófába. Ilyenkor azonnal nekiállunk keresni, mindig találunk ehető zsákmányt. Egyik alkalommal Klári megkérdezte, hogy mire jó még a dió, azon kívül, hogy finom. És ennek a kérdésnek köszönhetően született meg ez a kis írás erről a méltánytalanul mellőzött gyógynövényről, ami ilyenkor ősszel pláne aktuális, hisz most van a legnagyobb diószezon.

A diófáról nem lehet lelkesedés nélkül írni. Ő a kert nesztora, szeniora, bölcs, öreg uralkodója. Magas és szélesen elterülő koronája sok helyet követel. Mégsem sajnálom tőle, mert a diófa kínálja a legszebb, legillatosabb lombsátrat; az ő árnyékában otthon érzi magát a kertész, mert az ide állított ülőalkalmatosságon a legkellemesebb tavasztól őszig reggelizni, olvasgatni, délután egy jóízűt szunyókálni, vagy barátokkal egy pohár pincehideg bort, forró, illatos kávét elfogyasztani, esetleg egy izgalmas ultipartit eljátszani. És persze a frissen szedett, feltört, meghámozott dió se utolsó dolog, különösen, ha néhány szem édes szőlőt is nyújt hozzá a kert.

Ha dióról beszélünk, akkor e néven mindig a nemes, királyi diót értjük. Pedig rajta kívül előfordul nálunk a feketedió is, de ezt főként alanyul használják. Más kontinenseken, az USA melegebb éghajlatú vidékein él az ugyancsak ehető, nagyon jóízű pekándió és a hikoridió, amelynek a fájából a műanyagok elterjedése előtt a legkiválóbb, legrugalmasabb sílécet gyártották. Ezekből a fákból néhány példány a mi arborétumainkban is előfordul.

A korona kialakítása után csak az elsűrűsödő és az esetlegesen sérült, beteg részeket távolítsuk el. A diófát csak augusztusban szabad metszeni!

A diófa nálunk őshonos növény; a honfoglaló magyarság vándorlásai során már megismerkedett vele, és itt régi ismerősként találta, gyűjtögette és fogyasztotta termését. A diófák szinte összefüggő állományban a folyókat kísérő galériaerdőkben fordulnak elő; legismertebb eredeti termő-helyük Tiszacsécse és Milota környékén található, ahonnan jó fajtái is származnak.

A diófának úszó termése van, ezért kedveli a folyók árterületét, de a madarak is terjesztik. A néphit szerint azok a legjobb fák, amelyeket a varjak ültettek, mert ők a nagyobbakat és a könnyebben feltörhetőket kedvelik. A kertekben is gyakran tapasztaljuk, hogy az elhullott és fel nem szedett dióból tavasszal erős növésű magonc serdül.

A magyar ember hagyományosan szereti a diófát. Sokat ültettek belőle a legelők köré, az utak mellé, a szőlők közé és a kertekbe. Sajnos, a nagyüzemi táblák kialakítása során sok tízezer diófát kellett kivágni. Helyettük a kiskertekben szaporodott a diófák száma, és az érdeklődés különösen azóta fokozódott, amióta oltványcsemetéket is forgalomba hoznak. Ez korán termőre fordul, és érvényteleníti a régi rigmust: Ezt a fát nagyapám ültette, árnyékában nem ült, gyümölcsét nem ette! A korszerű dióoltványokat manapság már nem az unokák számára ültetik.

Latin neve: Juglans regia, azaz "Gyomor- és bélhurut ellen véd"

Népies neve: kulcsos dió

A növény leírása: A diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozik. Perzsiából és Közép-Ázsiából származik. Gyorsan növő, hosszú életű fa. Kertek, gyümölcsösökbe, házak udvarára gyakran ültetik, utak mellett is számtalan helyen megtalálható. Csonthéjas termése a dió.

A diófa, másként olaszdió májusban virágzik, még mielőtt a levelei kifejlődnek. A friss leveleket gyűjtsük június közepén, amíg még könnyen átszúrhatjuk és felfűzhetjük a szárításhoz. A zöld dió burkát közvetlenül az érés előtt, mielőtt megbarnul, az érett termést pedig szeptemberben szedjük.

Száradási arány:

• 5 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru, levelek esetén,
  
• 5 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru, kopács esetén.

A sokhasznú dió:

• Régen fejtetű ellen is használták a diót.
  
• A likőripar is előszeretettel alkalmazza.
  
• A diókopácsból jó fapác készíthető.
  
• A diófa ellenálló, keménysége miatt egyik legértékesebb fa a fafaragók és asztalosok körében.
  
• A diókopácsot olívaolajban megfőzve jó hajkenőt ad.
  
• A szép és nemes diófa ábrázolása sok nép kultúrájában megtalálható.
  
• Erős illata állítólag elriasztja a bogarakat.
  
• A méhek atkafertőzése ellen is kiválóan alkalmazható.
  
• Juglans rendszertani nevét a "Jovis glans" (Jupiter makkja, azaz heréi) elnevezésről kapta.
  
• Értékes tápanyagai és magas tápértéke miatt érdemes naponta egy-két szem diót elfogyasztanunk.
  
• A diófélékben bővelkedő étrenddel megelőzhetjük az infarktus veszélyét.
  
• A dióbél kalóriatartalma hozzávetőleg a marhahúséval azonos, egyesek nyelvét, száj-nyálkahártyáját viszketést okozva irritálhatja!
  
• A dióavar erős hatóanyagai és a lomb sűrű árnyéka miatt a diófa alatt sok növény nem él meg, illetve ezért lombját össze szokták gyűjteni.
  
• Gyógyászati célra a növény levelét, termésének külső húsos burkát (diókopács), és a népi gyógyászatban a csonthéjon belül a terméseket elválasztó, éretlenül nagyon keserű hártyát hasznosítják. A levelet csak a fáról szedjük, és a szép egészséges levelet kell gyűjteni a száráról lefosztva. Gyűjtési ideje: június-augusztus. A diókopácsot diószüretkor, szeptember táján kell gyűjteni. Ehhez érdemes kesztyűt húzni, mert lemoshatatlanul sötétbarnára színezi a kéz bőrét. A gyűjtött kopácsot jól szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell szárítani, de a már megromlott, penészes részeket előtte és közben el kell távolítani.

Milyen hatóanyagokat tartalmaz?

A levéldrog naftokinon származékokat (juglont), cserzőanyagokat (ellágsav-származékokat), flavonoidokat, illóolajat tartalmaz. A diókopács juglont és hidrojuglon glikozidokat tartalmaz, valamint más keserűanyagokat, cseranyagot, C-vitamint, nyomokban illóolajat, inozitot is megtalálhatunk benne.

Mire jó?

• Külsőleg bőrbetegségekben, pattanások, kelések, fekélyek, ekcéma esetén lemosásra, borogatására alkalmazzák, aranyér ellen pedig a növényből készített ülőfürdő javallott.
  
• Belsőleg csak a népgyógyászat használja elvétve. A gyógyszeripar száműzte, mint gyógynövényt, pedig a diólevél jó féreghajtó, a dió vértisztító hatású, illetve gyomor- és bélhurut kialakulása esetén is alkalmazzák.
  
• A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javasolják.
  
• Maga a termés telítetlen zsírsavakat tartalmaz. Növényi omega 3 zsírsavtartalma igen gazdag.
  
• A kemény héjú gyümölcsök előnye, hogy kitűnő E-vitamin források. A dió csökkenti a szívbetegség kockázatát, megelőzhetjük vele a szívinfarktust. Tiamint és niacint tartalmaz.
  
• A vegetáriánusok számára is igen hasznos, mert megfelelő fehérje és ásványi-anyag forrás. Átlagosan 75 dg dióból lesz 30 dg dióbél. A dióbél magas tápértékű, ízletes. 186 g fehérjét, 570 zsírt, 117 g szénhidrátot, 17 g szerves sót, 28 g rostot tartalmaz kilogrammonként. A dióolaj gazdag telítetlen zsírsavakban és 72 % linolsavat omega zsírsav), valamint 20 % fehérjét és többféle vitamint is tartalmaz.
  
• A dió húspótló étel is lehet. A vegetáriánusok sok olyan tápanyaghoz juthatnak, amelyeket az ember hagyományosan állati táplálékokból vehet fel. Például fehérjéken kívül a B-vitaminok, a foszfor, a kálium, a vas, a réz. Amikor a diót kenyérfélével egészítjük ki, az étrendünk egészséges arányában fogja tartalmazni az összes esszenciális aminosavakat. A dió, mint E-vitamin forrás is jelentős.
  
• A diólevél főzete segíti az emésztést, vízhajtó, vérképző és vértisztító hatású.
  
• Fürdőként alkalmazva csökkenti a gyulladással járó bőrtüneteket, a gyulladásos megbetegedéseket, hatásos az ízületek állapotának a javítására, és a csontritkulás folyamatait is lassítja.

100g dióbél energia- és tápanyagtartalma
(Bíró Gy. - Lindner K. Tápanyagtáblázat) alapján

Energia: 654 kcal (2747 kJ)

Tápanyag:

• Fehérje 8,6g
  
• Lipid (olaj) 57,0g
  
• Szénhidrát 11,7g
  
• Víz 8,2g
  
• Hamu 1,7g

Vitaminok:

• E-vitamin 24,7mg
  
• B1-vitamin 400µg
  
• B2-vitamin 100µg
  
• B6-vitamin 0,34mg
  
• biotin 6,3µg
  
• folsav 33µg

Ásványi anyagok:

• nátrium 10,5mg
  
• kálium 1710,0mg
  
• kalcium 202,0mg
  
• foszfor 400 mg
  
• magnézium 25,6mg
  
• vas 3,8mg
  
• réz 0,86mg
  
• cink 4,2mg
  
• mangán 1,85mg

Felhasználása:

• Gyógytea: 2 teáskanálnyi levelet 100 ml vízzel leöntünk, amit felfőzünk, és negyed óra állást követően leszűrjük. Használata gyomor- és bélhurut ellen javallott. Eredményesen alkalmazhatjuk cukorbetegség és sárgaság ellen is. Étkezések előtt kell kortyolgatni belőle. Hígabb főzete (250 ml vízhez 1 teáskanál diólevél forrázva) emésztést serkentő, vértisztító és méregtelenítő hatású. Féreghajtásra: 20 gr diólevelet főzzünk meg 1/2 l vízben és a szüredéket reggel, kávé helyett üresen, vagy mézzel fogyasszuk. Az erősebb diólevél főzet gyógyítja a fagydaganatot. Csak kúraszerűen fogyasztható!
  
• Élvezeti tea: mivel a diólevélnek finom íze van, teakeverékekben élvezeti teaként is fogyaszthatjuk. Egy púpozott teáskanál apróra vágott diólevelet, egy kis darab fahéjat és 4-5 szem szegfűszeget 1/4 liter forró vízzel leöntünk, rövid ideig állni hagyjuk, és utána fogyasztjuk. Mézzel, sztíviával vagy juharsziruppal ízesíthetjük.
  
• Borogatás: A borogatást leginkább a bőr enyhe gyulladásai esetén javasolják. Pattanásos bőrre is kiváló tonizáló és borogató szer.
  
• Fürdő: Bőrkiütések, bőrbetegségek esetén ajánlott (görvélykór, angolkór, csontszú, csontritkulás, gennyes körömgyulladás, gombás fertőzések esetén is kiváló!). 5 liter vízben forraljunk fel 100 gr diólevelet és öntsük a kád vízhez.
  
• Lemosás a zöld dió levelével: tejkiütés, fejkoszmó, rüh, pattanás, gennyes kiütés, lábizzadás, fehér folyás, fejtetvesség, hajhullás, korpás fejbőr.
  
• Öblögetés: szájpenész, fogínygyulladás torokgyulladás, a gége megbetegedése esetén enyhíti a tüneteket.
  
• Dióolaj: Jellegzetes aromája van, mely kiválóan alkalmas saláták vagy más ételek ízesítésére. (Tárolása fénytől védve, hűvös helyen, légmentesen záródó üvegben történjen) Veganok a halolaj tartalmú omega 3 készítmények helyett lenolajjal keverve fogyaszthatják.
  
• Konyhai felhasználás: A dió termését (dióbél) sokféleképpen használják a háziasszonyok: sütemények, kalácsok, tészták elkészítésénél. Zölddió befőtt és likőr is készíthető belőle. Diólikör: készítéskor a dióesszenciába (lásd az elkészítést lejjebb) 2-3 szegfűszeget, 1 fahéjat, egy kis darab vanília rudat, egy fél narancs héját keverünk. A leszűrt eszenciához juharszirupot, nádszirupot, mézet vagy sztíviát adunk ízlés szerinti mennyiségben, amit 1/4 liter vízben felfőztünk majd lehűtöttünk.
  
• Kozmetikai felhasználás: Hajfestésre, vagy növényi hajfestékek színárnyalatának mélyítésére. A dió tanninban, glucidokban, ásványi sókban és növényi nyákban gazdag, amelyek kiválóan tonizálják a tónusát, feszességét vesztett bőrt. A zölddió-burok főzete hajöblítőként fénylő, rugalmas hajszálakat eredményez. Önbarnító biokészítményekben is megtalálható, mert a diólevél és zölddió-burok kivonata juglonban gazdagok, amely a bőr felső rétegében a bőr pigmentjéhez, a melaninhoz hasonló színpigmenteket hoz létre.
  
• Dióesszencia: Szent Iván előtt - tehát június közepén - szedett zöld diónak nem csontos a héja, ebből esszencia készíthető: elősegíti a máj, a gyomor és belek normális működését. Csökkenti a trombózis képződést kb. 20 db négyfelé vágott zöld dióval megtöltünk egy befőttes üveget, leöntjük, 1 liter minősédi házipálinkával úgy, hogy 2-3 ujjnyira ellepje. Az üveget jól lezárva meleg helyen tartjuk 2-4 hétig. Szükség szerint egy-egy teáskanállal fogyasztunk belőle. Kiváló emésztést serkentő, féregűző és méregtelenítő.

Fontos!: Ha kesztyű nélkül szedjük le a dióról a kopácsot, erős színezőanyagai miatt a kezünk sötét barnás színű lesz, ami viszont nem vált ki allergiát, de csak nagyon nehezen távolítható el, mosható le. Idővel a lekopás vagy citromos bedörzsölés segíthet.

A juglon-tartalom miatt a növény huzamosabb ideig történő használata nem javasolt. Belsőleg (a dióolaj és a termés kivételével) csak kúraszerűen alkalmazzuk!

Egy kis érdekesség a néphagyományból:

A nyírfafélék családjába tartozó, augusztusban termő mogyoró (Corylus) magja kívánatos csemege, régente vesszőit pálcának gyűjtötték; a víz- kincs- és tolvajkeresők "varázsvesszeje" is rendszerint villás mogyorófavessző volt. A mogyoró hónap a néphitben a kígyók hava volt. A mogyoró - mint a kígyó is - a hagyományban bölcsességjelkép. E tekintetben nálunk magyaroknál a dió a megfelelője. Eleink a mogyorót termékenységjelképnek tartották. A dió ebben is a rokona. Ez utóbbit pl. a zsidók afrodiziákumnak tartották, a latinok pedig a házasságkötéssel hozták vallásos kapcsolatba. Ennek is jelképes oka lehetett; talán az, hogy a héjának két fele oly szorosan összeforrt mint az igaz szerelem, vagy a férfiasság szimbóluma a herék ("mogyorók") A népdal is "diófa levelin termett" szerelemről énekel, a szólás pedig úgy tartja, a vadházasságban, tiltott szerelemben élők"diófa alatt esküdtek". Dió és mogyoró egy időben érnek, így sokszor a népdalokban is együtt szerepelnek néha, szépen leírt, de burkolt pornográf tartalmat takarva:

"Ne higgy a legénynek,
A tüzes lelkének,
Mert meg tudja csalni
Gyermekit embernek.

Zörgő mogyoróval,
Csattogó dióval,
Selyem szalagjával,
Sűrű hazugsággal."

Diós mondások:

• Kemény dió - fogas kérdés, nehezen meggyőzhető, a makacsságig kitartó ember
  
• Kemény dióba harapott - nehéz feladatra vállalkozott
  
• Üres dión kocódnak - semmiség miatt veszekednek
  
• Akkor már diót dobálnak csontjaimmal - akkor én már régen halott leszek
  
• Diót lehetne verni vele - a kelleténél hosszabb
  
• Diót törne a homlokán, úgy szereti - egyáltalán nem szereti, inkább gyűlöli
  
• Egy férges diót sem adnék érte - semmit sem ér
  
• Törd meg a diót, ha a belét meg akarod enni - a kitűzött célért a nehézségeket is vállalni kell
  
• Olyan, mint a dióbél - nagyon finom
  
• Diófa alatt esküdtek - nem esküdtek meg, de együtt élnek
  
• Adjon Isten minden jót, diófából koporsót - tréfás jókívánság

Diófa a kelta fahoroszkópban (április 1-április 30)

Jellemzői: Egoista, hajthatatlan, sőt néha kifejezetten agresszív. Már kora ifjúságában a saját útját járja. Erről senki sem tudja letéríteni. Szellemi horizontja tág, szinte a lehetetlent akarja. Reakciója spontán. Mérhetetlen becsvágya sokszor rugalmatlanná teszi. Gyakran ébreszt ellenszenvet másokban. Személyiségét azonban ennek ellenére sokan csodálják. Az olcsó népszerűség nem az ő kenyere. Zseniális stratéga, sokoldalúan intelligens. Szorgalmas és igyekvő. Vágyik a változatosságra, kalandokra, de mivel gyökerei mélyek, mozdíthatatlan. Állandóan kiéhezett a csodálatra, elismerésre. Szeret álmodozni, nehezen fogadja el az élet realitásait. Saját erényeit felnagyítja, az eseményeket kiszínezi, mert a valóságot nem találja elég vonzónak. Filozofikus alkat, az elméletek érdeklik. Nagy a tudásszomja.

Szerelmi élete: A szerelemben roppant szenvedélyes, de nehéz alkalmazkodni hozzá mert szeszélyes. Maga sem tudja, mit szeretne. Mindig valami mást. Nagyon féltékeny a partnerére, annak ellenére, hogy ő maga sem a hűség mintaképe. Ha viszont elkötelezi magát, akkor abszolút hű és alkalmazkodó. Egy ideig. Amint a házasságán erőt vesz az unalom, szenvedélye újra lángra lobban és új partner után kutat.

Végezetül álljon itt egy szép írás Tóth Katalintól:

"Áldva és verve

A régiek azt mondták, aki diófát ültet, bízik a jövőben.... Apám – bár kevés oka volt rá – bízott hát a jövőben, s jó néhány évtizede három diófát ültetett a házunk köré. Az idők folyamán kettőtől meg kellett válni, az egy megmaradt azonban mára már hatalmasra terebélyesedett, személyes sorsunk, egyéni életünk szimbólumaként: évgyűrűiben, gallyainak hajlatában benne van az én históriám, benne van a mi történetünk is, akik körülötte éltünk, élünk.

Fájdalmasan gyönyörű, ahogyan a tártkarú öreg ágak elengedték idén pompásaranyra festett lombjukat, levelek borítják az egész terciát. A végeláthatatlan levélsöprés bosszantó tényét hamar enyhíti a fanyar-édes illatú levélözönben való térdig járás élménye, a sárga-barna szőnyeg finom zörgése lépteink nyomán.

Visszavonul hát a vén dió, a bölcs tanító, aki még így csupaszon is méltóságteljes, megbékélésre, elcsendesedésre int. Pihenni tér az elrejtő, a nyugalomosztó, a vigasztaló, a békítő, a betakaró, az árnyat adó templom, nagy beszélgetések, családi, baráti összejövetelek oltalmazója. Hiszen – próbálhatja bárki – lombjai alatt megszűnik a hangos szó, elcsitul a vita, csillapodik a harag. Kocsis József így ír róla: ha embernek teremtődik, találkozásunk idején nagy nyugalmú, szeretni való öregember lehetett volna, ráncokkal szabdalt, mélyen barázdált bőrével tiszteletet parancsoló nagyapó forma öreg, barátságos, föl lehetett volna kapaszkodni az ölébe, összekucorodva hallgatni a lélegzését, figyelni csendben, ahogyan lehelete cirógatóan meg-meglebbenti a közeli jó szagú dióleveleket.

A diófa sosem kér, nem igényel különös gondoskodást, csak szeretni kell, és mindig ad. Nyáron árnyas lombja a lélek gyógyítója, így ősszel meg lábunk elé szórja kincseit, a diót, a csörgő-zörgő aranyost, sok-sok vitamin, ásványi anyag hordozóját. A dióbél és a belőle sajtolt olaj értékes zsírsavakat tartalmaz, csökkenti a vérnyomást, erősíti az idegeket. De a fa jótékonysága holtában sem ér véget: a belőle készült erős, jó illatú bútorok több nemzedéken át szolgálják az embert, örök darabként, szilárd háttérként az eltévelyedésben, a sok-sok bizonytalanságban. Mondák, mesék, költemények és képzőművészeti alkotások fogalmazzák minden korban újra és újra varázslatos erejét, bölcsességét, tekintélyét, s hasonlítják sorsát az emberéhez: Ágas-bogas véndiófa, úgy hasonlítasz az emberre, minél jobban meg vagy áldva, annál jobban meg vagy verve."

forrás:

• http://dio.lap.hu
• http://diolevel.lap.hu

További vélemények, hozzászólások >> http://antalvali.hu/a_dio

Baráti üdvözlettel,

Antal Vali
bionom hatóanyagelemző
www.antalvali.hu