Rémálmok éjszakája
2009.01.06. 09:06
A felesleges és drága tűzijáték az állatoknak igazi horror.
Az év vége, az óévbúcsúztató valamiért mindig is együtt járt, a petárdázással, tűzijátékozással. Bár nem tudom miért, hisz nem kell elűzni semmit, hisz a régi év magától is elmúlik, és akár ünnepeljük, akár nem, eljön az új. Így egy dolgot sikerül csak elűzni: a riadt kutyákat.
A kutyák hallása nagyon fejlett és sokkal tágabb frekvencián és nagyobb távolságról hallanak, mint az emberek. Ezt a képességüket gyakran ki is használják ultrahang sípokkal. A kutyák számára bizonyos hangok, például a porszívó, egyéb háztartási gép hangja is kellemetlen lehet. A felálló fülű, vagy a fülüket elfordítani képes fajták hallása különösen jó. Amit mi már nem hallunk, vagy csak nagyon halkan, azt a kutyánk még tisztán hallja.
Így gondoljunk csak bele: a felesleges és drága tűzijáték, ami már nekünk is hangos, és néha kellemetlen, milyen lehet azt kétszeres, háromszoros hangerővel hallgatni?
Sötét van, a kutyáink sokkal érzékenyebbek és kiélezettebbek ilyenkor az érzékeik, hogy tájékozódni tudjanak. Fekszik nyugodtan, és figyel. És akkor hirtelen, hangos sivítással az égbe emelkedik egy sárga fény, és egy hatalmasat robbanva színessé változik, majd még egy és sorra egymás után több tíz. Közben durranások, visongatások, kiabálások és tapsolás. Mintha egy horrorfilmben lennénk. Csakhogy ezt csupán a kutya érzékeli, mi nem. Hisz nekünk ez csak szórakozás, neki viszont rémálom. Hatalmas zaj keltette őrület, az emberek megveszve kiabálnak, félrészegen, vagy részegen őrjöngnek.
A kutya fél, reszket, senki nem megy ki hozzá, senki nem nyugtatja meg. Pánikba esve, elrohan az éjszakába. Megkeresi a leggyengébb pontját a kerítésnek, kiszökik, nyugalmat keresve. De mindenfelől csak azok a hangok, és a rémület, fut tovább céltalanul, egészen addig, amíg el nem téved teljesen. Mire elhalkulnak a hangok, akkora ő már teljesen eltévedt. Fáradt, riadt, kimerült. És nem tudja, merre van az otthon.
Másnap reggel. Kelekótya másnapos gazdik, tétován kutatnak a kutyakonzerv után. Etetés. Fáj a feje, szédülget, de a kutyát akkor is meg kell etetni. Kimegy az udvarra. Két-három füttyszó. Közben a tálba kotorja a konzervet. Mereszti fáradt szemeit, hol az a kutya? Kezd éberebb lenni, ahogy a kutyát fürkészi az udvaron. De nem találja. Eltűnt. Kétségbeesés, és riadt vajon mit csináljak, gondolat támad a gazdi fejében. Hol a kutyám? Az imádott kelekótya.
Rengeteg kutya kóborol az utcákon. Mind menekült, amerre csak tudott. Át a szomszéd udvarán, ki az utcára. Éhesek, és félnek. Nem akartak ők elmenni. Emiatt nem jelölték az utat, amerre mennek, így nem is találnak haza. És akkor jön a sok telefonhívás a telepekre, állatotthonokba, nincs e ott valamelyik elkóborolt házi kedvenc.
Jó esetben sikerül befogni a kutyát, és nem kocsik kerekei alatt végzik – mert sajnos ez utóbbi eset is gyakran előfordul. Állatorvosok tudnak erről igazán mesélni: mikor a 80 éves néni szilveszter estéjén karjaiban viszi be hozzájuk imádott kutyát, életének egyetlen társát. Aki séta közben megijedt egy „jópofa” petárdától, kiugrott az útra, egyenesen egy kocsi kereke alá. S mit mondhat ilyenkor az állatorvos, miközben a könnyek záporán át is reménykedő néni szemeibe néz?
A legjobb, amit tehetünk, az elővigyázatosság. Legyen a kutyánkon nyakörv, rajta vízhatlan bilétában a gazdi címe, telefonszáma. A legbiztosabb a chipezés. De ha nincs már rá időnk, akkor elég a nyakörv. Bár veszélyesebb, mert fennakadhat vele egy kerítésen, mégis jobb a semminél, ha majd a keresésre indulunk.
Ha a kutyánk nagyon ijedős, akkor akár gondoskodhatunk neki enyhe nyugtatóról, amit az állatorvos ír fel. Biztonságos a használata, és sokan használják. Figyeljünk arra, hogy a kutya ne tudjon semerre sem elszökni. Erősítsük meg a kerítést, ha tudjuk, hol tud kibújni a kutya, akkor ott méginkább figyeljünk a védelemre. A bezárt állatokra is figyeljünk, mert előfordult már, hogy egy kutya kitörte az ablakot, úgy próbált menekülni. Így mindenképp figyelmet kell fordítani az állatok védelmére, akár benn vannak akár kinn. A legbiztosabb módszer, ha éjfélkor – és már előtte is, amikor beindul a hangos őrület –, átöleljük kedvencünket, simogatjuk, nyugtatgatjuk. Testközelből mi is meg fogjuk érteni, mennyire is fél szegény pára, szívszorongató érzés, amikor egy nagytestű, bikaerős kutya egész testében remeg, és úgy dobog a szíve, hogy majd kiugrik a helyéből.
De talán az lenne a legjobb, ha a gazdi nem ijesztgetné az állatait, abban a házban ahol állat van, pláne. Így megspórol több tízezer forintot, amit nem költ a drága, és múlandó kacatokra, és az aggodalmat, hogy minden rendben legyen a kedvencével. Így könnyebb nem?
Ez volt 2008 szomorú valósága (és természetesen a lista nem teljes):
http://www.netboard.hu/viewref.php?post=9088733
http://gallery.site.hu/u/murnyi/
//gportal.hu/portal/negytappancs/
|