"Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból,
szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből."
(Fésüs Éva)
"December az úton
szánkóval szalad,
karácsonyi kedvvel
kincset osztogat.
Piros ünnepet hoz,
fenyők illatát,
hóember a kertben
kicsípi magát!"
(Fésüs Éva)
"Halld a csengő szép szavát,
Mily vidáman száll!
Fényes titkok ajtaját
Nyitja, nyitja már,
Tárul ajtó, tárul szív,
Zendül a szoba:
Tündökölve ott virít
A karácsonyfa!"
(Elek István)
"Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik."
(Weöres Sándor)
"Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon."
(Donászy Magda)
"Karácsony este van. Manók
és mókusok csöngettyűznek
ezüst dióval.
Te itt állsz álmaim között
díszítve aranyozott útravalóval."
(Ágh István)
"Egy ajándék éppen annyit ér, amennyi szeretettel kiválasztották."
(Thyde Monnier)
"Hisz' az ünnep csak úgy szép, ha képes vagyok szeretni még,
mert nincs karácsony, ha magam bezárom, és nem teszem ki eléd."
(Eleven Hold)
"Miért van az, hogy minél drágább egy játék, annál valószínűbb, hogy a gyerek a dobozával akar inkább játszani?"
(Gene Perret)
Karácsonyra
Nektek ajándékot venni nem tudok,
Helyette mást adok!
Most biztos kíváncsiak lesztek,
Ez az, ami lázba hoz titeket!
Izgultok, hogy mit mondok még,
Amit nem hallgattok már rég!
Hallottátok már, hogy "Jó leszek!",
Ezt most kihagyom, ha lehet!
Adok viszont sok-sok puszit, szeretetet,
Sok-sok együttlétet, közös ebédet!
Örömet, kirándulást,
És persze semmi csalódást!
Mondókám most véget ér,
Remélem megértettétek a lényegét!
Egy szó a lényege az egésznek:
SZERETET, amelyet irántatok érzek!
"Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek
hogy emberek lehessetek!"
(Wass Albert)
Karácsony ünnepén
Várva vártuk, hogy eljöjjön
Szent karácsony ünnepe,
Kis fiúknak, leányoknak
Legkedvesebb öröme.
Mert ilyenkor a jó angyal
Megjelenik rendesen,
A sokféle ajándékot
Éjjel hozza csendesen.
Kis Jézuska küld a jóknak
Aranyozott, rakott fát,
Ez ám még csak a gyönyörű!
Van rajta sok cukros báb.
Mi ezt látva, jó kedvünkben,
Azt sem tudjuk, mit tegyünk,
Jó szülőink mosolyogva
Nézik, hogy mi örülünk.
"Ó, láttál már szemeket a rács mögött?
Jártál már kint a sintértelepen?
A reménytelenség, a kétség között
Gondolkoztál már néha ezeken?!
Most süt a nap és úgy ragyog az élet,
a jövő kép csak csupa remény.
A szomorúságra itt semmi szükség
és boldog az, kinek szíve kemény.
De ne mosolyogj, ne nevess ki érte,
Hogy megint állatokról szól dalom,
különben, az sem bántana, ha gúnyolsz,
én ezért még a gúnyt is vállalom.
Tudom, hogy sok más baj is van e korban;
Éhség, betegség, nyomor, háború,
A boldog gyermek kevés a világon
S még mindig nagyon sok a szomorú.
Hát munkálkodj az emberek jólétén
és sorsuk majd biztosan földerül.
De ne menj el a hű állatok mellett,
ne hagyd el őket érzéketlenül.
Bizony, ha nem tudod megérteni
Egy kóbor kutya halódó nyögését,
Óh, mondd meg nekem; akkor hogyan tudnád
enyhíteni az ember szenvedését."
AJÁNLOM AZ OLDALT
