Az emlősök társas viselkedése

A közösségekben vagy csoportokban élő emlősöknek általában van vezetőjük. Ez a vezérállat a domináns hím vagy nőstény lehet. E hierarchikus rend kialakulásának oka tulajdonképpen az, hogy a közösség csak akkor képes fennmaradni, ha együtt él és dolgozik.

Célok

Az emlősök azért tömörülnek csoportokba, hogy szaporodásuk a lehető legsikeresebb legyen. A párzási ösztön és saját génjeik továbbadásának vágya olyan erős, hogy ez gyakran elkeseredett harcokhoz vezet.

A táplálékszerzés és a védekezés is kihat az együttélés formájára. Azok a húsevők, amelyek maguknál nagyobb termetű zsákmányra vadásznak, rendszerint összetartó csapatokat alkotnak. Azok az – általában növényevő – állatok, amelyek más állatok kedvelt prédái, még nagyobb csordákban élnek együtt; csoportosan ugyanis könnyebb észrevenni az ellenséget, mint magányosan.

Az együttélés formái

A legtöbb madár a költözési időszakban monogám (egyetlen partnere van), mivel a fiókák etetését csak kettesben tudják megoldani. A nőstény emlősök azonban egyedül szoptatják kicsinyeiket, így a hímek több nősténnyel is párosodhatnak.

Az emlősök közösségeinek nagy része poligám (nincsenek szoros párkapcsolatok), és egy hímből és több nőstényből állnak. Más közösségek, például a csimpánzoké, több hímből és több nőstényből tevődnek össze.

Azok az állatok, amelyek közös odúkban laknak, egyedül járnak táplálékszerző körútra. A borzok és a rókák például ilyen közösségekben élnek. Ezek az állatok éjszaka aktívak, így a közös vadászatnak kevesebb értelme lenne, de azért ők is csoportokban élnek, és bizonyos feladatokat – ilyen például az utódok felnevelése – megosztanak egymással.

Egész életre szóló kapcsolat

Egész életre szóló kapcsolat csak néhány emlősfajnál alakult ki, például a farkasoknál vagy a gibbonoknál. A farkasok nagy része olyan területen él, ahol télen kevés a táplálék, és a zsákmányállatok sokszor olyan nagyok, hogy csak együttes erővel tudják legyőzni őket. Ebben az esetben van értelme a közös vadászatnak. A gibbon az egyetlen majomfaj, amely egész életre szólóan választ partnert magának. Ennek a magatartásnak még nem tisztázott az oka. Mivel azonban a gibbonok életük nagy részét az esőerdők fáinak koronáján töltik, ami korlátozza látási viszonyaikat, lehetséges, hogy kettőjüknek együtt könnyebb megvédeni területüket.

Háremközösségek

Az oroszlán az egyetlen nagymacska, amely háremközösségben él. A domináns hím csapatának minden nőstényével párosodik. Ez az előjog a legerősebb hím jogán jár neki. Néha a vetélytársakkal szemben is helyt kell állnia. Az is előfordul, hogy két hímnek (amelyek általában ugyanabból az alomból származnak) közös háreme van.

Az afrikai zebrák is háremközösségekben élnek együtt, amelyek legfeljebb hat nőstényből állnak. Minden csordának megvan a maga területe, amely keresztezheti más zebrák territóriumát. A száraz évszakban a táplálékkeresés a legfontosabb feladat számukra. A kis csoportok ilyenkor nagy hordákba tömörülnek.

Átmeneti közösségek

Az emlősök közösségeinek egy része csak bizonyos időszakra alakul. Ezek lazább társulások, összetételük a párzási időszak alatt változik. Egy kifejlett gímszarvas táplálékban gazdag revírt keres magának, hogy magához csalogassa a nőstényeket. E területet a többi hímtől agancsával védi, amely a párzási időszakra (szarvasbőgés) újból kinőtt. Az öregebb szarvasoknak nagyobb agancsuk van, ezért jobb az esélyük, hogy győztesen kerüljenek ki a harcokból. A szarvas csapatának minden tehenével párosodik, amelyeknek viszont elegendő fű áll a rendelkezésükre.

Hierarchikus közösségek

Az emlősök közösségei legtöbbször egy domináns párból és annak utódaiból, valamint más, esetenként szintén utódokkal rendelkező párokból állnak. Ez az életmód leginkább ott alakult, ahol közös vadászatra vagy védekezésre van szükség. Ha a domináns hím vagy nőstény túlságosan megöregszik vagy megsebesül, a csapat egyik tagja a helyébe lép. A többi tag is előbbre jut ilyenkor a ranglétrán.

Különös közösségek

A cetek rendjének minden képviselője – ide tartoznak a delfinek is – jellegzetes szociális viselkedéssel bír, szoros érzelmi kötődés alakul ki az állatok között. A csoport közösen gondoskodik a kicsinyekről és a betegekről. Fütyülő és csettintő hangokkal kommunikálnak, hogy a zsákmányhalak helyét meghatározzák és bizonyos tárgyakat felismerjenek a víz alatt. A cetek kötődése olya szoros, hogy ha meghallják partra vetett társuk vészkiáltásait, egész csapat ered a nyomába, s így azután mindnyájan partra vetődnek. A természetvédők felismerték, hogy a csapatot úgy lehet megmenteni, ha az első partra vetődött delfint megölik, hogy ne hívhassa segítségül csapatát.

Elefántok:

Az elefántok matriarchális (nőivar – dominanciájú) közösségekben élnek, amelyekbe a nőstények és a kölykök tartoznak bele. A hímek serdülőkorukban elhagyják a csordát, hogy kisebb “legénycsoportokban” éljenek együtt. A kifejlett bikák magányosan élnek. Ezekről az ide – oda vándorló állatokról, amelyek gyakran igen magas kort érnek meg, bebizonyosodott, hogy a legöregebb nőstény nagyon sok tapasztalatot tud továbbadni, mielőtt elpusztul. Még a “változó kor” elérése után is képes átadni tudását.

Forrás: Csodálatos állatvilág