Az erdei fenyő

 Ősszel a fáink legtöbbje megszabadul díszes koronájától, lehullajtja azt, nem kis gondot rakva a nyakunkba, ha éppen a kertünkről van szó. Most az erők egyik legelterjedtebb örökzöld képviselője, az erdei fenyő (Pinus Silvestris) kerül bemutatásra.

Az erdei fenyő a nyitvatermők törzsébe, azon belül a fenyőfélék családjába tartozik. A Föld legnagyobb természetes elterjedésű (az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig húzódó) fenyőfaja. Európában a sík vidékektől a lucfenyő övéig található meg. Magyarországon a Bakonyban, Fenyőfőnél őshonos. A többi tájegységünkre az erőszakos telepítés útján került. Kéttűs fenyő, ami azt jelenti, hogy tűi kettesével, párokban helyezkednek el az ágakon. Tűi 3-7 cm hosszúak. Törzse durva pikkelyű, a korona felső részén mindig vöröses. Koronája kezdetben kúpos, később kiszélesedik, “ernyőszerűvé” vagy szabálytalanná válik. A törzse gyakran hajlott vagy ferde. Tobozai két évig érnek, aszimmetrikus alakúak, 3-6 cm-esek lehetnek. Táplálékot nyújtanak az erdei rágcsálóknak.

Élettani hatások

A leveleiből kivont illóolajat széles körben használják. Antiszeptikus, különösen jó hatással van a légutakra. Emésztőszervi panaszok esetén is hatásos.

Gondozás

Közepesen öntözzük. Elviseli a szárazságot. Fényigénye nagy, a direkt napfényt vagy a félárnyékot kedveli. Fagytűrő. A növény magról szaporítható. Mészkerülő. Elviseli a magas talajvizet, a közepes levegő- és/vagy talajszennyezést.

Felhasználás

Fáját hasznosítják a bútoriparban és a papíriparban. Alkalmazása karácsonyfaként újabb keletű szokás. Leveleit csak egy idő után hullatja. Magas gyantatartalma miatt előfordul, hogy gyantája csepeg. Alakja kevésbé formás, mint a lucé. Hazai forgalomban ritkábban találkozunk vele.