Vándorsólyom
Ariadne 2008.03.14. 10:28
A hosszú, hegyes szárnyaival az eget átszelő, szélsebes vándorsólyom egyedülálló faj a ragadozó madarak között.
Vándorsólyom
A hosszú, hegyes szárnyaival az eget átszelő, szélsebes vándorsólyom egyedülálló faj a ragadozó madarak között. Európa barátságtalan fennsíkjaitól a szirtekkel tagolt partvidékig terjed otthona.
Fontosabb jellemzői:
Testméret
Hossza: 40-46 cm
Szárnyfesztávolság: 92-110 cm
Testtömeg: hím 600-750 g, tojó 900-1300 g.
Élettér:
A vándorsólymok a nyílt, szabad tereket kedvelik, amilyen például a puszták, mocsarak, sztyeppék, félsivatagok vidéke, ahol kiváló látásukat a leghatékonyabban kamatoztatják. Kedvelt fészkelő helyek a folyóvölgyi meredek sziklafalak, illetve a szárazföld belsejében lévő kőfejtők. Telente gyakorta látni őket vízfolyások mentén, amint sirályra vadásznak. A vándorsólyom tudományos neve, peregrinus latinul azt jelenti, hogy “idegen” vagy “vándor”. Találkozhatunk vele a nyílt tengeren is, amikor téli szállásáról vagy szállására költözik. Az északi vidékek madarai vonulnak a legmesszebbre.
Várható élettartam szabad természetben: 20 év.
Szaporodás:
A vándorsólymok életre szóló párkapcsolatot létesítenek, és általában magas, megközelíthetetlen szirteken, sziklákon fészkelnek. A hím és a tojó gyakran évről évre ugyanazt a fészket keresi fel. A költésre alkalmas párkánynak teret kell biztosítania akár négy fióka számára is, és kívül kell esnie a ragadozók “hatósugarán”. A vándorsólymok leginkább a növényzettel benőtt helyeket kedvelik, fészket ugyanis nem építenek, a tojásokat csak egy egyszerű mélyedésbe tojják. A tojások lerakása március végén kezdődik. A vándorsólymok általában három-négy tojást tojnak. A költés az utolsóként lerakott tojással kezdődik, és túlnyomórészt a tojó feladata.
Ivarérettség: 3 éves korban
Költési időszak: márciustól májusig
Költések száma: 1
Fészekalj: 3-4 vörösesbarna foltokkal tarkított tojás
Kiköltés: 29-32 nap
Kirepülés: 35-42 napos korban
Táplálék és vadászat:
A vándorsólyom zsákmányát főképp más madarak képezik. A kis énekes madarak közül zsákmánya lehet pl.: a mezei pacsirta, a réti pityer, de áldozatául esnek olyan nagyobb madarak is, mint az örvösgalamb és a sarki hófajd is. Telente túlnyomórészt sirályok, gázlómadarak és récefélék szerepelnek az étlapon. A madarak többségét a vándorsólyom úgy ejti el, hogy behúzott szárnyakkal rájuk zuhan a magasból. Hébe-hóba a talajon is elkap egy-egy madarat.
Átlagosan napi 100 gramm táplálékra van szüksége, de ez a tápigény megnő, mihelyst fiókákat is etet. Vadászterületük nagysága 40 és 200 négyzetkilométer között változik. Emlősökre csak ritkán vadásznak, bár a nyulat alkalomadtán elkapják.
A vándorsólyom és az ember:
A tápláléklánc olyan csúcsragadozói, mint amilyen a vándorsólyom is, különösen érzékenyen reagálnak azokra a mérgező anyagokra, amelyeket a táplálékukkal együtt vesznek fel.
A drasztikus állománycsökkenés egyértelműen az olyan permetezőszerek használatával függ össze, mint amilyen a DDT is volt. Ezek a méreganyagok nem bomlanak le, hanem felhalmozódnak a táplálékláncban. A vándorsólyom – mint a lánc utolsó tagja – nagy mennyiségben veszi fel a mérget, mai a költést jelentősen rontja. A vegyszerek használatának korlátozása és a sólymok érdekének nyomán – a tojásrablók töretlen támadásai ellenére – az erősen megtizedelt állományok lassú gyarapodásnak indultak.
|