Legjobb gyógyszer a természet

A „gyógyító kerteket” kialakító kórházakban gyorsabban felépülnek a betegek.

A természetes fény csodákra képes - állítja Roger Ulrich, a Texas A&M Egyetem építészet professzora. 1984-ben Ulrich, miután törött lába miatt kórházba kényszerült, megírta a „Biofília, biofóbia és a természetes környezet" című tanulmányát, amely azóta klasszikussá vált a gyógyító környezetek témakörében.

„A betegeket lényegében találomra osztották be szobáikba, amelyek egyedül a kilátásban különböztek egymástól: így egyik részük egy lombos fákból álló kis kertre látott rá, míg a másik egy barna színű téglafalat látott ablakából" - írja Ulrich. „Azok a betegek, akik elé a természeti kép tárult, kevesebb időt töltöttek a kórházban egy-egy műtét után, a nővérek kevesebb negatív bejegyzést írtak kórlapjaikra, és kisebb arányban merültek fel náluk a műtétek utáni apróbb - gyógyszeres kezelést igénylő - komplikációk, mint amilyen a tartós fejfájás vagy a hányinger. Ezenfelül a téglafalra néző betegeknek több erős fájdalomcsillapító injekcióra volt szükségük, miközben a fákat látó páciensek inkább csak fájdalomcsillapító tablettákat, például acetaminofent kaptak.

A természet bevonása

Egyelőre még a kórházak előtt áll a feladat, hogy a természeti környezetet bevonják a gyógyításba. Azért akad néhány élen járó intézmény és személyiség is, akik a módszer elkötelezett hívévé váltak. Ilyen Becky Pape, az oregoni Samaritan Lebanon Community Kórház főigazgatója.

Az intézet Emenhiser Központjában a kemoterápián áteső betegeket csupán egy földtől mennyezetig ívelő üvegfal választja el egy több mint ezer négyzetméteres japán kerttől. A Kurisu International díjnyertes, apa-fia tervezőpárosa, Hoichi és Koichi Kurisu által megálmodott kert három lágy vízeséssel és érett fekete fenyőkkel büszkélkedik.

„Ma már tudjuk hogy a természethez való közellét nem csupán szép, de elengedhetetlen is" - mondja Pape. „Soha nem fogunk semmit ugyanúgy építeni, ahogy azt korábban tettük, amikor még csak a technológia számított. Teljesen megváltozott a hozzáállásom. A kert létesítése előtt egy CT berendezést vagy valami hasonlót vettem volna, ha rendelkezésemre áll egy nagyobb összeg, ma pedig azon gondolkozom, hogyan házasítsam össze a technikát a betegek és az alkalmazottak számára is megfelelőbb környezettel.

A kórház egyik betege, Alice Koch teljesen egyetért: „Az ember egyszerűen belevész a kert látványába, ahelyett, hogy azokra a borzasztó dolgokra gondolna, amik a kórházban történnek vele" - mondja. „Megnyugtat és pozitív érzésekkel tölt el, ahogy nézem a sziklákon csordogáló vizet, a medencékben úszkáló halakat és az évszakok változását."

Gyógyító környezet

Koch és Pape nincsenek egyedül a véleményükkel. Ulrich eredeti kutatását követően orvosi tanulmányok bizonyították, amit ösztönösen is tudunk: a természethez való közelség biztosítása mérhető előnyökkel jár. Különösen a külvilág kellemes és érdekes látványát nyújtó gyógykörnyezet az, amelyről kiderült: hozzájárul a gyorsabb felépüléshez és a rövidebb kórházi tartózkodáshoz. Nő a kezelések hatékonysága, csökken a fájdalom, s mind a betegek, mind a kórházi dolgozók elégedettebbek.

„A csöndes, elmélkedésre késztető környezet terápiás értéke széles körben ismert az olyan súlyos megbetegedések esetében, mint például a rák" - állítja Dr. Bruce Chabner, a Massachusetts Közkórház Rák Központjának klinikai igazgatója. A kórház nyolcadik emeletének gyógykertjében van egy zárt pavilon, ahonnan a betegek, a látogatók és a kórház dolgozói is egész évben szemlélhetik a majd' 6000 négyzetméteres parkot. „A gyógykert fontos kiegészítő eleme az általunk nyújtott magas színvonalú klinikai szolgáltatásnak."

Anjali Joseph, a non-profit Center for Health Design (Egészségtervezési Központ) kutatási igazgatója szerint „egyre több kórház tervezésénél veszik figyelembe a természet bevonását, különösen a kórházat körülölelő kertet illetően."

Joseph saját állítása szerint a természet klinikai környezetbe való bevonását célzó mozgalom szenvedélyes támogatója. „Nagyon fontos, hogy a betegre emberként tekintsünk, és úgy érzem, hogy a betegségben szenvedők fokozottan érzékenyek a környezetükből érkező hatásokra" - mondja. „Bármi, amivel a dizájnerek betudják csempészni a természetet és a természetes fényt ebbe a környezetbe, az kiemelkedően jótékony hatással bírhat."

Hoichi Kuirsu osztja Joseph filozófiáját. „Miután befejeztem az egyetemet Tokióban, csatlakoztam apámhoz, aki Kaliforniában dolgozott kerttervezőként. Számomra, aki először jártam az Egyesült Államokban, lenyűgöző volt a gazdagság - az a fajta anyagias élet, amivel találkoztam. Ugyanakkor, az emberek nem tűntek boldognak, ezért úgy gondoltam, talán tehetnék valamit ez ellen a szakmám segítségével. Kerteket tervezek az embereknek, hogy minden nap legalább egy kis idejüket, akár tíz percet is itt tölthessenek, észrevegyék a virágokat, a tavat.

„Úgy gondolom, hogy a legtöbb beteg magányos, és tele van nyugtalansággal, feszültséggel" - teszi hozzá Kuirsu. „De a természetben, ha az ember felfedez egy hatalmas, simára kopott követ egy csöndes tavacska mellett, megérezheti, hogy nincs egyedül, s elkezdheti kinyitni a szívét. Ez nem azonnal hat, mint az aszpirin, de valójában ez a gyógyulás kezdete."

A természet gyógyító erejének kibontakoztatásában hisznek a harvardi Virginia Thurston Gyógykert (Virginia Thurston Healing Garden) megálmodói is. „Számomra ez a nálunknál nagyobbal való összekapcsolódás érzéséről szól" - mondja Elizabeth Tyson-Smith főigazgató. „A kert visszaadja a reményt, hiszen itt a ragyog a napfény, zöldellnek a levelek és fejlődnek a növények. A természet tele van ingyenes ajándékokkal, csak észre kell venni őket."

Egy biztos. Florence Nightingale, aki a 19. század közepén megállapította, hogy a természetes fény szerepe a gyógyulásban a friss levegőhöz képest csupán másodlagos, nem találná mindezt korszakalkotónak. Ami azt illeti, talán Vincent Van Gogh sem: 1889-ben, a Saint Rémy-de-Provence-i elmegyógyintézetbe való visszavonulásának idején festőállványát a kolostorkertbe állítva festettette meg híres „Írisz"-ét.

Megjelent az E/The Environmental Magazine-ban. Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével. Fordította Németh István.

Kép © Samaritan Lebanon Community Hospital