Hisztik és dackorszakok 1

Hogyan kezeljük a kezelhetetlent.

Ijesztő látvány az áruház padlóján a sikítva vergődő gyerek. Mellette a leizzadt szülő, ahogy igyekszik megoldani a nem épp vidám helyzetet. Ennél csak egy lehet ijesztőbb: ha a földön visító darab történetesen a Te gyereked.

Ezt a helyzetet hogy oldod meg? Az első reakció, ami beindul, a szégyen, és a másoknak való megfelelés. Pedig, ha csak a gyerekre koncentrálsz, hatékonyabban tudod kezelni a helyzetet - közép- és hosszútávon biztosan. Igen, a te bosszantásodra találja ki az egészet. Nem azért, mert bántani akar, hanem mert ő is szeretne erős és határozott lenni. Létezik néhány trükk, amivel viszonylag könnyen le lehet vezetni a gyermek feszültségét, és elkerülheted a nagy hisztiket. Bátran kísérletezd ki a nektek valót!

Mini-dackorszak

A szakirodalom nem igazán említi, de a mostani gyerekeknél egyre nyilvánvalóbb az egy éves kor körüli első hisztis korszak. Ekkor ül, majd áll fel, esetleg már önállóan menni is tud, egyszóval alapvetően megváltozott a világhoz fűződő viszonya. Hogy ebben mégsem tud mindent azonnal elérni és a magáévá tenni, nagy-nagy bosszúsággal töltheti el, ez a nyafogás oka. Azok a gyerekek, akiket odafigyelő, megengedő (de nem szabály nélküli), okos környezet vesz körül, nem hisztiznek annyit ebben a korszakban.

Se veled, se nélküled

Az újabb szülőt próbáló időszak a két-három éves kor körül következik be, amikor már fizikailag nagyon sok dolgot képes megtenni, de egyre többször veszi észre, hogy segítség nélkül nem jut előbbre. Ez a se veled, se nélküled időszaka, amikor a gyerek elkezd a kortársai felé fordulni, várja és vágyja az információkat, de még nagyon szükséges (persze, csak ha ő akarja) a szülői jelenlét. Ez az első elválások időszaka is, hiszen ekkor kerülnek a kicsik bölcsődébe, óvodába. Ezek az okok belső feszültséghez vezetnek, az átmeneti bizonytalanság, az önálló helykeresés pedig hisztit szül.

Panna a cipőboltban

Épp Balázs fiamnak kellett cipőt vennem, és persze magammal vittem a kislányomat is. Igazi nőci, úgyhogy már elég korán fel voltam készülve rá: a vásárlás, főleg cipő- és ruhaboltban nem lesz zökkenőmentes. Kitalálta, hogy neki épp az a rózsaszín, csilivili szandi kellene, de nagyon. Csak úgy nyomatékul meg földre vetette magát - amit egyébként azelőtt sosem csinált, úgyhogy részben meglepődtem, másrészt meg majdnem felnevettem, olyan helyesen adta elő! Én következetesen ellenálltam a hisztivel megtámogatott követelésének, és elmagyaráztam, hogy ezzel semmit sem ér el, tehát akár be is fejezheti. Ő nem adta ilyen könnyen, fetrengett tovább. Én meg türelmesen kivártam, sőt mellé is ültem a földre, de látványosan a fiammal foglalkoztam, közben persze odasúgtam neki, egészen közelről, hogy én még így is nagyon szeretem, de hiszti nélkül még jobban, és már igazán abbahagyhatná, mert úgysem megyünk így semmire. Két perc múlva megtörölte könnyes szemét, felállt és a legnagyobb nyugalomban odasétáltunk a pénztárhoz.

R.Á.

Folytatjuk

Kicsikről és nagyokról a Nana.hu oldalain

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés