Tarna-vidéki Tájvédelmi Körzet

Terület: 9449,6 hektár. Ebből fokozottan védett 535,7 hektár.

Természetvédelmi kezelő: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.

Megközelítés: Az M3-asról Hatvannál forduljunk a 21-esre, majd Bátonyterenyénél a 23-asra, illetve ha más irányból közelít, Egeren is át kíván menni, akkor Kerecsendnél a 25-ösre. Ezeken az utakon át érhetők el a tájvédelmi körzetet körülvevő települések, amelyekből utak vagy völgyek vezetnek a védett területre. A Nagy-kőhöz a tarnaleleszi Szabadság úton – ez a 23-as országútnak a falun átvezető szakasza -, a 42. és 43. kilométerkő között kell ráfordulni a pástra, amely beletorkollik a sziklaképződményekhez vezet földútba. Istenmezeje felé Pétervásáránál kell a 23-as útról észak felé fordulni, Noé szőleje Istenmezeje központjában, közvetlenül az út mellett látható. Tarnaleleszen, az út mellett magyarázótáblával ellátott két földtani alapszelvény látható. Itt a faluközponti IV. Béla szobornál kell észak felé fordulni. A váraszói kápolnához az istenmezejei polgármesteri hivatal mellett kell befordulni a Kossuth utcába, majd jobbra a temetőhöz.

Látogathatóság: A fokozottan védett részek csak engedéllyel tekinthetők meg, a többi szabadon bejárható.

Ritka, mint a fehér holló – szoktuk mondogatni, holott nyugodtan elhagyhatnánk a „fehér” jelzőt, hiszen manapság az éjfekete hollómadár is alaposan megritkult. Ezért lett védett ez az emberkerülő szárnyas, amelynek eszmei értéke 50.000 forint. Ha valaki mégis nagyon szeretné látni a Hunyadiak címermadarát, annak az állatkertbe vagy a londoni Towerbe, esetleg a Tarna-vidéki Tájvédelmi Körzetbe kell elzarándokolnia. Tarnalelesz és Bükkszenterzsébet közelében, a Nagy-kő fölött egyszerre kettőt is láttunk körözni, amikor ott jártunk, mégpedig  méltó társaságban: három egerészölyvvel együtt.

A tájvédelmi körzetet települések veszik körül, köztük Pétervására, az ország legkisebb városi rangot nyert települése. E lakott helyekről völgyek nyúlnak be a védett területre, a legtöbben patak csörgedezik. Néhányat e patakok közül tavacskává duzzasztottak föl. Kedves, szép állóvizek ezek, ha kicsinyek is. Mégsem esztétikai-tájképi értékeik miatt becsesek, hanem mert kétéltűek és a horgászok által „szeméthalaknak” csúfolt halfélék, a vízimadarak kedvelt csemegéi telepedtek meg bennük. Közülük a legjobb vizes élőhelyek: a váraszói Szalajka-tó, a bükkszenterzsébeti Erzsébeti-tó, a tarnaleleszi Remetei-tó, a borsodszentgyörgyi Darázsfészek-völgyi-tó és a Cserepes-völgyi apró tavacskák. A császármadár élőhelyeként fokozottan védett Remetei-völgy patakból duzzasztott kicsinyke tavacska – csak példaként említve ezt az egyet – szinte élettelennek látszik, holott ha közel hajolunk tükréhez, megfigyelhetjük a benne nyüzsgő gőtéket, halakat, szitakötő lárvákat. Ezért járnak rá olyan szorgalmasan a jégmadarak, a piroslábú cankók, és költ rajta a tőkés réce és a vízityúk. A nagyvadak közül honos az őz, a gímszarvas, a vaddisznó, található dámszarvas, muflon és néha előfordul a hiúz, amely – úgy tűnik – kedveli a kárpáti mikroklímát.

Erdők fedik a dombvidéket, a hátakat éppen úgy, mint az oldalakat. Alacsony ez a dombság, a legmagasabb pontja, az Ökör-hegy is csak 541 méterre emelkedik a tenger szintje fölé. Hűvös-nyirkos mikroklímája miatt flórája mégis magashegyvidéki, és ezért megmaradtak rajta olyan jégkorszaki reliktum növények, mint az ikrás fogasír vagy a sugárkankalin. A Váraszói-völgyben a víztárolók párolgása lehűti a levegőt, ezért itt minden növény késve nyílik, érik, a vándorméhészek nagy örömére. Amikor az akác másutt már rég levirágzott, a szorgos méhek itt még mindig találnak összegyűjteni való nektárt. A váraszói-völgy párhuzamos az Erzsébeti- és a Leleszi-völggyel. Ez utóbbi a sugárkankalin termőhelye. A patak menti tisztáson áll a műemlék jellegű Vállós-tanya. Az ér forrásához figyelmes kezek poharat tettek. A tanyától alig 100 méternyire sudár bükkök állnak. Az erdők jelentős része azonban nem őshonos, hanem telepített.

Az erdő kitermelt fái miatt értékes” – vallották és vallják az erdészek közül nem kevesen, és e jelszónak megfelelően sok helyre, különösen pedig a jól megközelíthető völgyekbe fenyőt telepítettek. Pedig ez a fafaj nem valami jól érzi magát ezen a vidéken, ezért nem egy telepítés kiszáradt.

Minden rosszban van azonban valami jó, így az ide telepített fenyvesekben is. A pintyfélékhez tartozó keresztcsőrűek a lucfenyő tobozaiból bányásszák elő táplálékukat, így a bőséges toboztermést kihasználandó, 1994-től valósággal megszállták a Tarna-vidéki fenyveseket.

Maradt a tájon jó néhány szép erdőfolt is. Tarnalelesz határában, a Pataj-völgyben egy 236 hektáros erdőrezervátum-magterületen az ember nem avatkozik be a természet munkájába. Az ökör-hegyi bükkös az erdei út egyik oldalán terül el, a másik oldalán viszont cseres-tölgyest és kopár szirteket láthatunk. Nem kertépítő, sem nem erdész ültette így a fákat, hanem maga a természet. Az észak- északkeleti kitettségű oldalakon a bükk, a dél- délnyugatra forduló völgyrészekben pedig a tölgy az uralkodó fafaj. Ha azután a völgy visszakanyarodik észak- északnyugati irányba, ismét a bükk válik dominánssá. A bükkös mindössze 60-70 esztendős, de a fák lombja oly sűrű, hogy teljesen beernyőzi, beárnyékolja a talajt. Akadnak, akik úgy vélekednek, hogy még maguk a fák sem jutnak elegendő fényhez, ezért – versengve egymással a napsugárért – túlontúl felnyurgultak. Mások szerint viszont egy igazán jó bükkös mindig zárt.

Értékes a pétervásári ősborókás. A Hintós-völgyben valaha kiirtották az erdőt, hogy a jószág számára legelőt teremtsenek. A boróka, mint másutt, úgy itt is, azért terjedhetett szabadon, mivel szúrós levelei miatt az állatok békén hagyták, míg a többi magoncot lelegelték. A boróka, ez az örökzöld faj nagyon lassan növekszik, itt viszont elég magas, tehát koros példányok is akadnak közöttük.

Találhatunk azonban olyan erdőt is, amelyik nem annyira fái, mint inkább lakói miatt érdemelte ki a fokozott védelmet. Ha Szentdomonkosról a Panoráma úton haladunk fölfelé a szerpentinen, néhány kilométer után a császármadarak birodalmába érkezünk. Arra azonban ne számítsunk, hogy akár egyet is megláthatunk közülük, annál sokkal ügyesebben rejtőzködnek az emberek elől. Azt is többnyire csak nyomokból tudhatjuk, hogy itt vagy a tájvédelmi körzet más részén borz, vadmacska, nyest és nyuszt él. Mégis érdemes végighaladni ezen az autóval is járható erdei úton, mert gyönyörű kilátás nyílik róla. Balra hátul a Bükk vonulata kéklik, jobbra a Mátra karéja, közvetlenül alattunk pedig hirtelen megnyílik az erdőborította dombok lábánál szeszélyesen elkeskenyedő kiszélesedő Domonkosi-völgy, tisztásaival, horhosaival, hagyásfákkal megszórt gyepjeivel.

A Tarna-völgye elég későn, csak 1993-ban lett országos jelentőségű védett területté, pedig az 1986-ban készült előterjesztés szerint védett vagy fokozottan védett 18 növény-, 65 madár-, 13 hüllő- és kétéltű-, 13 gerinctelen- és 11 emlősfaj él rajta. űde ha nem így lenne, már geológiai és tájképi értékei miatt is egészen különleges táj ez. Alapja tengeri üledékből képződött homokkő. Ebből  a lágy kőzetből túrta fel a földkéreg mozgása ezeket a hol szelíd, hol meredek lejtésű dombokat. Helyenként képlékeny volt a kőzet, és engedett a mélyből ható erőknek. Helyenként azonban eltöredezett, meghasadt, kibillent a helyéből vagy leszakadt. Akad olyan rész, amely ellenállt az eróziónak, és van olyan, amely engedett a víznek, a szélnek, a fagynak. Summa summárum: páratlan sziklaképződmények keletkeztek itt.

A legnagyobb, legimpozánsabb, magát már a messzi távolból megmutató homokkő képződmény a bükkszenterzsébeti Nagy-kő,  a községtől mintegy 3 kilométerrel északra. Óriási, vagy 100 méterre meredeken felmagasodó szirt ez, felnézni rá, de különösen lenézni róla a szó legszorosabb értelmében szédítő. Lába és teteje benőtt, de dereka csupasz, így megszámolható, hány rétegben rakta le a valaha itt hullámzó tenger az üledékét.

Nagy-kő lábáig jól járható ösvény visz, felmászni a tetejére azonban nem könnyű. Mégis, a kínálkozó látvány megéri a fáradozást.

A laikus okkal csodálkozik: hogyan bír megkapaszkodni ezen a kietlen sziklafalon a növényzet, miképpen jut táplálékoz?! Ugyanez vonatkozik a tarnaleleszi Kis-kőre, a Nagy-kő

„kisöccsére”. Az „öcsike”, amelyet csak a Mocsolyás-patak választ el nagyra nőtt „bátyjától”, nem meztelen. Sziklagyepe zárt, és fák, bokrok is megkapaszkodtak az okkersárga talajon.

Pétervására és Ivád határában egy különleges sziklaképződmény, a Lyukas-kő látható. Sziklagyep fedi, védett állatok, növények élnek rajta. A legkülönösebb alakzat mégis az istenmezejei Noé szőlője. Istenmezeje: gazdag falu. Házai többszintesek. Néhány ráépült arra a csupasz hegyoldalra, amelyről a magasból lezúduló vizek kimosták a lágyabb homokkő részeket. A keményebbek közül a nagyobbak kerek hátú padokként, a kisebbek cipókként emelkednek ki a simára koptatott szikla felszínéről. Mindez, távolról szemlélve persze, valóban gigantikus szőlőfürtre emlékeztet.

És végül a sok közül csak egy műemlékről: a váraszói temetőkápolna a XIII. században épült. Hajója bal oldalán megmaradt egy korabeli freskórészlet, de nem ez, hanem az épület alakja és a bástya formájú szentély külső pártadísze figyelemre méltó.

Növényzet
A Tarnavidék közepén alakult tájvédelmi körzet földrajzilag egységes felépítésű alacsony hegyvidék, s így a vegetáció kialakulására elsősorban ez nyomja rá bélyegét. A terület beékelődve helyezkedik el a Mátra és a Bükk hegység között. Ennek megfelelően a két hegység hatása mind a flórában, mind pedig a vegetációban érezteti magát, de nem hanyagolható el a Kárpátok hatása sem, amely inkább egyes kárpáti fajok jelenlétében tükröződik. A magas dombvidéki és az alacsony hegyvidéki jellegnek megfelelően a lapos hegytetők, nyugatias, keleties lejtők zonális erdőtársulása a cseres-tölgyes (Quercetum petraeae-cerris). Ez a legnagyobb kiterjedésű erdőtípus, amely a védett terület zárt erdőtömbjének zömét alkotja.
A meredek déli lejtőkön extrazonális helyzetben, viszonylag kis területen alakultak ki melegkedvelő tölgyesek (Corno-Quercetum) és egy-két helyen bokorerdő fragmentumok (Ceraso-Quercetum) Quercus pubescens-sel és Colutea arborescenssel. Ezekben találjuk a Mátra és a Bükk hegylábi részeiről felhatoló erdős sztyepp fajokat, amelyek sokszor itt érik el elterjedésük északi határait.
Az északi kitettségű lejtőkön és a mélyebb völgyekben kialakult, viszonylag nagy kiterjedésű extrazonális jellegű szubmontán bükkösök (Melittio-Fagetum) már kárpáti hatást tükröznek, amely igazán a völgytalpi helyzetben lévő montán jellegű bükkösökben (Aconito-Fagetum) érződik a legerősebben. Az egyéb expozíciójú enyhébb lejtésű völgylejtőkön, völgyfőkben, völgyek alsó harmadában nagy kiterjedésű gyertyános-tölgyeseket (Querco-Carpinetum seu Carici pilosae-Carpinetum) találunk.
Az edafikus társulások közül a sziklaerdőket, a málló homokkősziklák deres csenkeszes (Festuca pallens) sziklagyepjeit, amelyekben a sziklagyepek és a homokpuszták fajai keverednek, valamint a patakok, szivárgó vizek mentén húzódó vizes növénytársulásokat (égerligetek, forrásnövényzet, mocsarak, stb.) kell megemlíteni. Az erdők esetében északi kitettségben a málló homokkő sekély, könnyen kilúgozódó talaján gazdag mohaszintű mészkerülő bükkösök (Deschampsio-Fagetum) díszlenek. Dél-nyugati, nyugati kitettségben, mésszel jobban összecementálódott és éppen ezért töredező homokkövön találjuk a bükki nyúlfarkfüves tölgyeshez (Seslerio-Quercetum) hasonló megjelenésű és fajösszetételű sziklaerdőket, amelyek igen gazdag növényzettel rendelkeznek. Ahol már a talaj a homokkőről lekopott, ott nagy eróziós felszínek jöttek létre. Ezeken sokszor szép sziklagyepeket találunk.
A homokkősziklák sziklagyepjei a mészkősziklagyepek és a homokpusztagyepek között helyezkednek el, bennük meghatározó a deres csenkesz (Festuca pallens). A többnyire pados megjelenésű homokkő felszínek lapos felületén, a homokkő málladékán lappangó sásos (Carex humilis) zárt gyepek alakultak ki, amelyek jellemző faja a hegyi gamandor (Teucrium montanum). A tájvédelmi körzettől délre e gyepek igen nagy mennyiségben és változatosságban találhatóak meg.
A lapos völgyaljak a patakok mentét szép égeresek (Aegopodio-Alnetum, Carici acutiformis- Alnetum) kísérik. Ahol a felszíni viszonyok kedvezőek és lefolyástalan mélyedések alakultak ki, ott pangóvizes láperdő fragmentumok is kialakulhattak (pl. Palina-völgy). A patakmenti égereseket gyakran szegélyezik patakmenti magaskórósok (Angelico-Cirsietum oleracei), míg a láperdők szegélyében előfordul a lápi magaskórós (Filipendulo-Geranietum palustris) is a mocsári gólyaorral (Geranium palustre)-vel. A ligeterdők irtása helyén gazdag mezofill franciaperjés kaszálórétek (Pastinaco-Arrhenatheretum elatioris), a sásos égerligetek helyén pedig magassásos réteket (Caricetum acutiformis), míg a láperdők helyén zsombéksásosok (Caricetum paniculatae) alakultak ki. Utóbbi mindössze egy helyen fordul elő a Vállós-tanya közelében.
A települések közelében elterjedtek a természetes erdők helyén kialakított tájidegen akácos (Bromo sterili-Robinietum) kultúrerdők. Kiterjedt mezőgazdasági területeket csak a falvakkal tagolt széles völgytalpakban és a pétervásárai medencében találhatók. A tájvédelmi körzetet övezve nagy kiterjedésű szikár legelők alakultak ki a szárazabb erdők irtásterületein.

A tájvédelmi körzet területén jelenleg 28 növénycsalád 71 ritka és veszélyeztetett növényfaja lett regisztrálva, amelyből védett és 13 fokozottan védett. A fokozottan védett növényfajok közül 3 biztosan kipusztult, egy megléte bizonytalan, négyet a közvetlen kipusztulás veszélye fenyeget.

A fajok felsorolása a következő:
Telepes májmoha faj -Riccardia palmata (HEDW.) CARRUTH., Leveles májmoha faj -Scapania nemorea (L.) GROLLE, Leveles májmoha faj -Jungermannia leiantha. GROLLE, Leveles májmoha faj -Nardia scalaris S. GRAY, Leveles májmoha faj -Nardia geoscypha (DE NOT.) LINDB., Mocsári tőzegmoha -Sphagnum palustre L., Tőzegmoha faj -Sphagnum subtile (RUSS.) WARNST., Berzedt tőzegmoha -Sphagnum squarrosum WARNST., Leveles májmoha faj -Calypogeia intergristipula STEPH., Leveles májmoha faj -Calypogeia muellerana (SCHIFFN.) K. MÜLL., Leveles májmoha faj -Blepharostoma trichophyllum (L.) DUM., Kapcsos korpafű -Lycopodium clavatum L., Erdei zsurló-Equisetum sylvaticum L., Iszapzsurló -Equisetum fluviatile L. em EHRH.,Téli zsurló-Equisetum hyemale L., Fekete fodorka -Asplenium adiantum-nigrum L., Gímpáfrány Phyllitis scolopendrium (L.) NEWM., Karéjos vesepáfrány -Polystichum aculeatum (L.) ROTH, Szálkás pajzsika -Dryopteris carthusiana (L.) H. P. FUCHS, Hegyi -Dryopteris assimilis S. WALKER, -Közönséges tölgyespáfrány -Gymnocarpium dryopteris (L.) NEWM., Mirigyes tölgyespáfrány -Gymnocarpium robertianum (HOFFM.) NEWM., Mocsári gólyahír alfaj -Caltha palustris L. ssp. laeta (SCH., NYM. et KY.) HEGI, Farkasölő sisakvirág -Aconitum vulparia RCHB., Leánykökörcsin -Pulsatilla grandis WENDER, Fekete kökörcsin -Pulsatilla pratensis (L.) MILL. ssp. nigricans (STRÖCK) ZAMELS, Tavaszi hérics -Adonis vernalis L., Tündérfürt-Aruncus sylvestris KOSTEL., Kisvirágú pimpó -Potentilla micrantha RAM., Waldstein-pimpó -Waldsteinia geoides WILLD., Őszi vérfű -Sanguisorba officinalis L., Kecses palástfű -Alchemilla gracilis OPIZ, Parlagi rózsa -Rosa gallica L., Nagylevelű rózsa -Rosa livescens BESS., Molyhos rózsa -Rosa tomentosa SM., Csepleszmeggy -Cerasus fruticosa Pall., Borsos varjúháj változat -Sedum acre L. var. Krajinae (Domin.) Jáv., Szőrös rekettye -Genista ovata W. et K., Fehér zanót -Cytisus albus Hacq., Dudafürt -Colutea arborescens L., Patkófű -Hippocrepis comosa L., Fakasboroszlán -Daphne mezereum L., Dombi füzike -Epilobium collinum Gmel., Sötétzöld füzike -Epilobium obscurum Schreb., Tatárjuhar -Acer tataricum L., Orlay-turbolya -Orlaya grandiflora (L.) Hoffm., Tarka gurgolya -Seseli varium Trev., Nyúlkömény -Selinum carvifolia L., Erdei galaj -Galium sylvaticum L., Fürtös bodza -Sambucus racemosa L., Kányabangita -Viburnum opulus L., Szürkés ördögszem -Scabiosa canescens W. et K., Borzas len -Linum hirsutum L., Árlevelű len -Linum tenuifolium L., Mocsári gólyaorr -Geranium palustre Torn., Erdei gyöngyköles -Lithospermum purpureo-coeruleum L., Homoki vértő alfaj -Onosma arenarium W. et K. ssp. tuberculatum (Kit.) Jáv., Kalincaínfű -Ajuga chamaepitys (L.) Schreb., Hegyi gamandor alfaj -Teucrium montanum L., Bugás macskamenta -Nepeta pannonica L., Nagyvirágú gyíkfű -Prunella grandiflora (L.) Scholler, Keskenylevelű gyújtoványfű -Linaria angustissima (Lois.) Borb., Tavaszi görvélyfű -Scrophularia vernalis, Taréjos csormolya -Melampyrum cristatum L. Erdélyi csormolya -Melampyrum bihariense, Bíboros szádorgó -Orobanche purpurea Jacq., Keserű kakukktorma -Cardamine amara L., Wittmann-repcsény -Erysimum wittmannii Zavadzki ssp. pallidiflorum (Szépl.) Jáv., Vízi kányafű -Rorippa amphibia (L.) Bess., Ikrás fogasír -Dentaria glandulosa W. et K. (Ikras_fogasir.jpg), Halvány harangvirág -Campanula cervicaria L., Kékcsillag -Jasione montana L., Fehér acsalapu -Petasites albus (L.) Gärtn., Magyar bogáncs -Carduus collinus W. et K., Halovány aszat -Cirsium oleraceum (L.) Scop., Sadler-imola -Centaurea sadleriana Janka, Nyúlsaláta -Prenanthes purpurea L., Kereklevelű körtike -Pyrola rotundifolia L., Fenyőspárga -Monotropa hypopitys L., Bársonyos kakukkszegfű -Lychnis coronaria (L.) Desr., Réti szegfű -Dianthus deltoides L., Sugárkankalin -Primula elatior (L.) Grufbg., Molyhos tölgy -Quercus pubescens Willd., Turbánliliom -Lilium martagon L., Farkasszőlő -Paris quadrifolia L., Pázsitos nőszirom -Iris graminea L., Apró nőszirom -Iris pumila L., Tarka nőszirom -Iris variegata L., Piros madársisak -Cephalanthera rubra (L.) Rich., Fehér madársisak -Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce, Kislevelű nőszőfű -Epipactis microphylla (Ehrh.) Sw., Széleslevelű nőszőfű -Epipactis helleborine (L.) Cr., Pontuszi nőszőfű -Epipactis pontica Taubenheim, Békakonty -Listera ovata (L.) R. Br., Madárfészek -Neottia nidus-avis (L.) Rich., Kétlevelű sarkvirág -Platanthera bifolia (L.) Rich., Bíboros kosbor -Orchis purpurea Huds., Keskenylevelű gyapjúsás -Eriophorum angustifolium Honckeny, Sárga sás -Carex flava L., Bugás sás -Carex paniculata Jusl.

A terület állatvilága
A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet faunáját alig ismerjük. Csupán néhány népszerű állatcsoport felmérése kezdődött el az elmúlt években. Ezek is elsősorban a gerinces fauna kutatását célozták meg, kiemelt tekintettel az avifaunára és a herpetofaunára.
A terület részletesebb jellemzéséhez szükséges gerinctelen állatvilág gyakorlatilag teljesen ismeretlen. Örvendetes tény azonban, hogy a rendkívül kevés adat ellenére is számos, természetvédelmi szempontból értékes faj került elő a TK területéről. A további, szerteágazóbb faunakutatás feltétlenül szükséges a TK jobb megismeréséhez, az élőhely és fajvédelmi beavatkozások hatékonyabbá tételéhez és a kezelési eljárások részletesebb kidolgozásához.
A kutatottság alacsony mértéke nem a terület rossz természeti állapotának következménye, hanem a TK viszonylagos fiatalságát és a Heves-Borsodi dombság magyarországi periferikus helyzetét jelzi. Ez az érdemtelenül mellőzött tájegység remélhetőleg az elkövetkező időszakban több figyelmet kap a hazai kutatóktól.

Néhány fontos védett faj:
Lepkék
Kisasszony szitakötő (Agrion virgo), Lápi acsa (Anaciaeschna isoceles), Díszes légivadász (Coenagrion ornatum), Feketelábú szitakötő (Gomphus vulgatissimus), Réti rabló (Lestes dryas), Pataki szitakötő (Orthetrum brunneum), Kis Apolló (Parnassius mnemosyne), Farkasalmalepke (Zerynthia polyxena), Fecskefarkú pillangó (Papilio machaon), Kardos pillangó (Iphiclides podalirius), Nyugati nagy mustárlepke (Leptidea morsei major), W-betűs farkincás (Satyrium w-album), Nagy pompás tűzlepke (Lycaena dispar rutila), Ibolyaszínű tűzlepke (Lycaena alciphron), Ozirisz-törpeboglárka (Cupido osiris), Sztyepvidéki hangyaboglárka (Maculinea xerophila), Nagypöttyös hangyaboglárka (Maculinea arion), Pontozott azúrkék hangyaboglárka (Maculinea ligurica punctifera), Gólyaorr szerecsenboglárka (Aricia eumedon), Barnabundás sokpöttyösboglárka (Polyommatus admetus), Nagy színjátszó (Apatura iris), Kis színjátszó (Apatura ilia), Nyárfalepke (Limenitis populi), Kis fehérsávos (Neptis sappho), Lápi gyöngyházlepke (Brenthis ino), Díszes tarkalepke (Euphydryas maturna), Sárga gyapjaszövő (Eriogaster catax), Tölgyfaszender (Marumba quercus), Törpeszender (Proserpinus proserpina), Apáca púposszövő (Furcula bicuspis), Nyírfa-púposszövő (Phoesia gnoma), Fehérsávos földibagoly (Euxoa hastifera), Sisakvirág-aranybagoly (Euchaclia variabilis),

Hüllők
Alpesi gőte (Triturus alpestris), Pettyes gőte (Triturus vulgaris),

Kétéltűek
Varangy fajok (Bufo spp.), Gyepi béka (Rana temporaria), Sárgahasú unka (Bombina variegata),

Madarak
Kerecsensólyom (Falco cherrug), Kígyászölyv (Circaaetos gallicus), Darázsölyv (Pernis apivorus), Kis békászósas (Aquila pomarina), Fekete gólya (Ciconia nigra), Fehér gólya (Ciconia ciconia), Császármadár (Tetrastes bonasia), Haris (Crex crex), Gyurgyalag (Merops apiaster), Fehérhátú fakopáncs (Dendrocopus leucotos), Fekete harkály (Dryocopus martius), Bajszos sármány (Emberiza cia),

Denevérek
Nagyfülű denevér (Myotis bechsteini), Közönséges denevér (Myotis myotis), Hegyesorrú denevér (Myotis blythi), Vízidenevér (Myotis daubentoni), Kései denevér (Eptesicus serotinus),

Emlősök
Vidra (Lutra lutra), Hiúz (Lynx lynx)