Testápoló Kislexikon

Részletek Dr. Rózsa Sándor: Testápoló Kislexikon c. könyvéből- Ökotárs Fogyasztóvédelmi Füzetek 2001

Testünk és környezetünk érintkezési felülete, a bőr külső hatásoknak különösen ki van téve. Bőrünk hamar elhasználódik, szárazzá, érdessé, ráncossá válik, ha nem ellensúlyozzuk a napfény, a szél, a hideg, a forróság, a légszennyezés, a tisztítószerek hatását. A bőr ugyan védekezik ez ellen, zsíros váladékkal (faggyú) keni magát, ám előfordulhat, hogy ez nem elegendő. Különösen a munkahelyi és a nagyvárosi légszennyezés káros hatásai, valamint az öregedéssel járó bőrelváltozások ellen tanácsos - főképp száraz bőrűeknek - a rendszeres krémhasználat. A zsíros bőr, a gondos napi tisztításon kívül, általában krémezést nem igényel. Ám mint mindig, itt is a megelőzés a leghatékonyabb. Ha óvakodunk a túlzott igénybevételtől, például a mértéktelen napozástól, bőrünk ezt meghálálja. Az erős napfénytől vagy vegyszerektől károsodott bőrön már nehéz segíteni.

Hidrolipid film
Bőrünk felszínét vékony V/O-emulzióréteg (lásd később) védi. A faggyúból, szaruzsírból és vízből álló úgynevezett hidrolipid film a bőr saját krémje, amely óvja a bőrt a mechanikai, fény-, vegyi és egyéb hatásoktól, és főleg a kiszáradástól. Savassága folyamatosan pH5 körüli, bőrünk ezt tejsav és más savak termelésével szabályozza. A sav enyhe baktériumölő hatású, védi a bőrt a kórokozóktól, sőt az ártalmatlan baktériumok megtűrésével nem engedi érintkezni bőrünket a kórokozókkal. A hidrolipid film savasságát tehát nem szabad semlegesíteni. Ezért ajánlják a bőrgyógyászok a pH5 savfokú testápoló szereket. Sajnos a tiszta háziszappan erősen lúgos, és a savas bőrközegre romboló hatású. A finom pipereszappanok valamivel enyhébbek. Érzékeny bőrűek használjanak babaszappanokat vagy folyékony, enyhe tenzidekből álló kézmosókat. A bőr savassága órákon belül regenerálódik, mégsem ajánlatos, ha bőrünk gyakran érintkezik tenzidekkel. Így például a bőrgyógyászok eltanácsolnak a napi tisztítószeres fürdőzéstől. Feleslegesen ne kenjünk magunkra naponta ismeretlen hatású anyagokat, hiszen a levegővel, vízzel, élelemmel amúgy is óhatatlanul számos káros anyag jut a testünkbe.

Az életmód a döntő
A jó krém bőrápoló segédeszköz, ám ki kell emelnünk, hogy a döntő itt is, mint más egészségi kérdésekben, az életmód, elsősorban a táplálkozás. A bőr táplálása, építése csakis a vérkeringésen keresztül lehetséges. A kiegyensúlyozott táplálkozás, a különböző élelmiszerek egyensúlya, az elegendő testmozgás és a friss levegő hatására bőrünk korunknak megfelelően rugalmas, tiszta, és közérzetünk is kiváló lesz.
...

Összetétel, krémtípusok
Mindenki vízzel főz. Még a leghíresebb krémek fő alkotórésze is víz. Ezt bizonyítja az is, hogy a gyári krémek dobozán föltüntetett összetétel-lista első helyén rendszerint aqua szerepel. (Az anyaglista csökkenő töménységi sorrendben tünteti fel az összetevőket.)

A krém fizikokémiailag emulzió - olyan stabil keverék, amelyben az egyik anyag apró cseppecskék formájában eloszlik a másik anyagban.

Ha olajcseppeket keverünk el vízben, akkor olaj a vízben, O/V-emulziót kapunk. Ilyen például a tej, vagy a matt krémek java része. Ezek általában vizesebb krémek.

Ha fordítva, vizet diszpergálunk olajban, akkor víz az olajban, V/O-emulziót kapunk (ide tartozik például a vaj, a napozókrém, a Nivea). Ezek általában zsírosabb krémek.

A két krémtípus valójában nem a víz-olaj aránya, hanem a víz-olaj kötésjellege, illetve a krém vízben való oldhatósága alapján különböztethető meg. Így az első típus, az O/V-emulzió könnyen lemosható, hidrofil, matt krém, míg a másik típus, a V/O-emulzió vízben nem oldódó, lipofil, bőrön fénylő preparátum. Utóbbiak közé tartozik például a popsikenőcs vagy a napozókrém, amely vízzel gyakran kerül érintkezésbe, ezért nem lenne előnyös, ha lemosódna.

O/V-emulziók
A nappali krémek könnyen fölhordhatók és gyorsan fölszívódnak a bőrbe. Vízben oldódnak. Hígításukkor kozmetikai tejet kapunk (lotion). Lehetnek festő (make up) hatásúak is, ilyenkor színező fémoxid-pigmenteket (vas-oxidot, titán-oxidot) kevernek a krémbe.

Mi a helyzet az úgynevezett hidratáló krémekkel? Ezek nedvességszabályzókat tartalmaznak (aminosavakat, pentózokat, tejsavat), amelyek nem tévesztendők össze a nedvességtartó szerekkel (szorbit, glicerin). Utóbbiak a készítmények kiszáradását akadályozzák meg, hogy az mindig jól kenhető legyen. Magukhoz vonzzák a vizet, ezért a bőrápolásban semmi keresnivalójuk. Ott ugyanis ellenkező hatást érhetnek el: a bőr alsó rétegeiből fölszívják a vizet, és kiszárítják azt. (Házi krémekbe ilyen szereket nem keverünk). Az előző csoport, a nedvességszabályzók hatása sok bőrgyógyász szerint szintén kétséges.

V/O-emulziók
Ezek rendszerint víz az olajban emulziók. Több zsírt tartalmaznak, tehát jobban zsíroznak. Fényesek, a víz-olaj kapcsolat vízzel nehezen törhető fel, ezért vízben nem oldódnak, vízzel nem moshatók le. Ilyenek például a babakrémek (Penaten), amelyek víztaszítók, hiszen a gyakorta pisis gyerekpopsiról a víz lemosná a kenőcsöt.

Az O/V-krém száríthatja a bőrt
Az arcápoláshoz sokan sajnos nem a megfelelő krémet választják. A zsírhiányos, öregedő bőrhöz némely matt, nappali krém nem ajánlatos, mert a kívánatossal ellentétes hatást érhetünk el. Már említettük a glicerin és a szorbit bőrszárító hatását. Igaz ugyan, hogy az O/V-krémek gyorsan fölszívódnak és megduzzasztják a hámréteget (hidratálnak), ám a krém, ha nem pótolják, egy idő múlva, amikor a felsőbb rétegből a víz elpárolgott, a nedvességet az alsó, mélyebb rétegekből szívja föl. Az egyébként is száraz bőr tovább töredezik, finom repedések keletkeznek rajta, amin keresztül újabb nedvesség távozhat és a gyulladásveszély is nő.

A rendszeres krémhasználat különösen a zsírhiányos, öregedő bőrre van jótékony hatással, védi a további kiszáradástól. Ám a reklámok által ígért fiatalító csodáknak nem szabad hinnünk. A bőrünkre juttatott krém-film védi ugyan bőrünket az időjárástól, ám a levegő káros anyagait is magába szívhatja. Krémezéssel csupán a külső hámréteget befolyásolhatjuk. A bőr kívülről nem táplálható. Ha egyes hatóanyagokat a bőr átmenetileg föl is vesz, a nyirok-és vérerecskék azokat rövid időn belül elszállítják.

Öntudatos ember nem ül föl a reklámnak. Ne hallgassunk rá, csak azt vásároljuk, amire igazán szükségünk van. Tájékozódjunk: valójában milyenek, mire is jók a termékek, és gondosan mérlegeljük, megérik-e az árukat?

 
Miből áll a krém?
A krém víz és olaj tartós keveréke, emulziója, amibe számos más összetevőt is beledolgoznak. (A kenőcs tulajdonképpen illat nélküli gyógyászati készítmény.) A gyári krémek komponensei általában a következők:

·        VÍZ;

·        krémalap (zsírkomponens);

·        emulgeátor;

·        sűrítő;

·        hatóanyag;

·        illatanyag;

·        tartósító;

·        segédanyagok.

1. Víz: Oldószer, általában sómentes vagy desztillált víz, aránya 0-80% lehet. Ha az O/V-, olaj a vízben krémeket fölhígítjuk, lotionokat (tejeket) kapunk.

2. Krémalap: Zsírok, olajok, viaszok, zsírszerű anyagok, kőolajszármazékok. Előfordul, hogy egy-egy alkotó többfunkciójú, például emulgeátor, lipid, tenzid is egyben. Egyes zsírkomponensek önemulgeálók. Tipikus krémalapok: növényi ola¬jok, lanolin, vazelin, sztearin.

3. Emulgeátor: A víz és az olaj tartós keverékét stabilizáló, elősegítő anyag, emulzióképző. Ha az emulgeátor vízben oldódik jobban, vízvonzó hatása erősebb, akkor hidrofil O/V-emulgeátorról (mattkrém), ha zsírban oldódik jobban, lipofil V/O-emulgeátorról, illetve emulzióról beszélünk (fényes krém). Az emulgeátorok java része szintetikus (például gliceril-, szorbitán-, PEG-származékok), de vannak természetes emulgeátorok is (például a lecitinek).

4. Sűrítő: Kemény zsírok, viaszok, melyek a készítmény állagát (keménységét) adják, például kakaóvaj, cetzsírpótló, gliceridek, zsíralkoholok.

5. Hatóanyag: Bőrpuhító, regeneráló, nyugtató, nedvesítő (hidratáló), sebgyógyító, fényvédőanyagok.

6. Illatanyag: Illóolajok, parfümök, melyek elfedik a krém alapszagát, kellemesen illatosítják a bőrt. Ezeket gyakran oldódáskönnyítővel viszik a krémbe.

7. Tartósítók: Megakadályozzák a krém romlását. A szintetikus baktériumölők, penészesedés gátlók és avasodásgátlók (antioxidánsok) gyakran megterhelik, izgatják a bőrt, és allergiát is okozhatnak.

8. Segédanyagok: Savfokszabályzók, stabilizátorok, gélképzők, oldódáskönnyítők, oldószerek, csomósodás gátlók, állományjavítók a készítményt nedvesen tartó anyagok (glicerin, szarbit).

Hajsamponok és egyéb szerek: A bőrápoláshoz szorosan hozzátartozik hajunk ápolása is. Amit a bőrről elmondtunk, itt is érvényes: külsőleg a haj minőségét nehéz befolyásolni. Csodálatos módon a hajunk velünk él: alkohol, nehézfémek és más idegen anyagok még hetekkel a fölszívódás után is kimutathatók benne. A hajápolás legfontosabb művelete a hajmosás: ezzel eltávolítjuk a fölösleges zsírt a hajszálakról, a port, a szennyeződést és az anyagcsere-termékeket fejbőrünkről.

Előfordulhat, hogy a mosóporok és a hajsampon mosóaktív anyaga ugyanaz a tenzid: alkil-benzol-szulfonát (ABS). Szerencsére a samponok leggyakoribb alapanyaga egy másik, jóval enyhébb tenzid, a nátrium-lauril-éter-szulfát (NLES). Mivel olcsó, majdnem minden hajsamponban ezt találjuk. Ám a bőrgyógyászok szerint ez is túlságosan agresszív, a hajszálakat teljesen lecsupaszítja és csökkenti a haj természetes öntisztuló képességét. Vagyis egyre többször kell hajat mosni, a sampongyártók örömére... A szulfát típusú tenzidek irritálják legnagyobb mértékben a bőrt: szabályosan reakcióba lépnek vele.

A korpásodás elleni hajsamponok általában 2-3 hét után fékezik a sejtszaporodást és ezzel a korpásodást is. A hatóanyagok (magnézium-pirition, cinkpirition, octopirox) hátránya azonban, hogy serkentik a faggyúképzést és ezért zsírosítják a hajat. Ráadásul ezeknek a hatóanyagoknak a bőrre gyakorolt hatása sem egészen tisztázott.

Hajöblítők, kondicionálók: A gyártók előszeretettel javasolják a hajöblítők és egyéb hajkondicionálók használatát. Ebben részben igazuk is van, ugyanis a gyakori samponhasználat károsítja a hajat, és ezért szükség van reparáló-szerekre. A hajöblítők és kondicionálók filmképző anyagai vékony rétegben tapadnak a hajra. Ezek főleg olyan kationos tenzidek, amelyek semlegesítik a haj föltöltődését, így a haj könnyebben fésülhető. A gond csak az, hogy hasonlítanak a ruhaöblítőkre, ezek a legerősebben irritáló kozmetikum-összetevők, némelyiket kórházi fertőtlenítőként is használjuk.

A tartós hullámosító szerek (dauerolók) a legproblémásabb kozmetikai szerek közé tartoznak. Ezek rendszerint olyan tioglikolát vegyületek lúgos (alkalikus) oldatai, amelyeket hidrogén-peroxiddal vagy bromáttal kombinálnak. A hajszálakat erősen rongálják, különösen szakszerűtlen kezeléskor. A savas dauerolás kíméletesebb módszer, de ha lehet, ezt is kerüljük el.

A fogkrémek összetevői sokfélék: dörzsanyagok, habzó anyagok, festékek, fehérítők, fluoridok, baktériumölő, frissítő és nyálserkentő anyagok. Az egykor egyszerű és problémamentes alaphigiéné szer, a fogpaszta, az utóbbi évtizedekben áttekinthetetlen, túlfejlesztett, sok összetevőből álló luxuscikké vált. A fejlesztések célja a minél szebb, minél jobb ízű, minél jobban habzó fogtisztító, így kerültek ebbe a naponta használt szerbe fogfehérítő, kötő-, sűrítő-, illatosító, színező-, tartósító- és habzó anyagok, amelyeket a fogyasztó mit sem sejtve lenyel, allergiát és egyéb betegségeket kockáztatva.

Külön kiemeljük a fluoridokat, a vegyipar sikeres hulladékértékesítő vállalkozását, amit szó szerint megetetnek a vásárlókkal. Amit a bőrnél és hajnál elmondtunk, itt is érvényes: kívülről nem lehet a fogakat befolyásolni. A legjobb fogtisztítás még mindig a rágás - a rostos, nyers gyümölcsök, gabonák rágása. Fogtisztító szerként csak egyetlen komponensre van szükségünk: egy kevés dörzsanyagra.

A dezodor lehet folyadék, aeroszol, spray, krém, zselé és stift, mindegyikbe oldószereket, hajtógázokat, gélképzőket, kemény viaszokat és még szagtalanítókat, izzadásgátlókat, tartósítókat, illatanyagokat dolgoznak be. Vigyázat az ilyen föliratoknál: szabályozólag hat, megakadályozza az izzadást vagy izzadtsággátló. Ezek alumíniumsókra utalnak, amelyek beszűkítik a verejtékcsatornákat. Az izzadást teljesen megakadályozni nem tudják, ám gyulladást és allergiát válthatnak ki. Az izzadás a testhőmérséklet fontos szabályozója, az izzadtsággal anyagcseretermékek is távoznak. Ebbe a folyamatba nem szabad beleavatkozni.

A körömlakkok toluol-szulfonamid műgyantát, halogénvegyületeket, aromás aminokat, oxiben-zont, sztirolt, akrilátokat tartalmaznak - mind-mind problémás anyag, veszélyes hulladékgyűjtemény!

Hiába vigyázunk, környezetünkből elkerülhetetlenül sok vegyszer jut testünkbe a levegővel, vízzel, élelmiszerrel. Miért kenünk magunkra még káros anyagokat is? A kozmetikumokba kétféleképpen kerülhetnek káros anyagok:

- kísérő szennyezőként (a gyártók erről gyakran nem is tudnak);
- recept szerint (a gyártók ezt tagadják, vagy vállalják a kockázatot).

A legfőbb probléma a kozmetikumoknál, hogy egyes összetevőik allergiát okozhatnak. Ezek az anyagok főképp az illatszerek és a festékek, de a tartósítok és a fémnyomok is lehetnek allergének. Az allergiás esetek száma egyre nő. Az utóbbi tíz évben az illatszer-allergiások száma megkétszereződött.

Néhány éve az illatszerek egy új csoportja, a szintetikus mósusz vegyületek, a kozmetikumok, mosószerek illatosítói kerültek gyanúba. Nehezen bomló vegyületek, a szennyvízzel a folyókon át, a halak és a madarak közvetítésével bekerülhetnek a táplálék-láncba, és így a környezetbe került vegyszerek az embert is elérik. Az Európai Unióban ezért már több mosóporból kivonták őket, és az egyik mósusz vegyületet be is tiltották.

A másik problémás vegyületcsoport a tartósítóké. Az EU-szabályozás szerint csak tartósított készítményeket szabad forgalomba hozni. Egyes konzerváló szereknél még a rákkeltés gyanúja is fönnáll (Bronopol, Bronidox). A berlini Bundesgesund-heitsamt (Szövetségi Egészségügyi Hivatal) figyelmeztet a dietanol-aminra és más szekunder aminokra (kozmetikai segédanyagok), amelyek szintén rákot okozhatnak. Egyes antioxidánsok és komplexképzők (EDTA) is megterhelők a bőrre. Ezzel szemben a natúrkozmetikában alkalmazott tokoferol (E-vitamin) teljesen problémamentes. Tehát létezik ártalmatlan tartósítószer, de ha - házi készítésnél - a vízmentes zsírfázist tároljuk, ami kevésbé romlékony, akkor egyáltalán nincs szükségünk tartósítóra. Elég, ha a zsírfázis egy részéből keverünk friss krémet, mindig annyit, amennyit egy hét alatt elhasználunk.

Felmerült a gyanú, hogy egyes festékek szintén rákkeltők lehetnek (tartrazin, magenta, rodamin B), más fajták irritálhatják a bőrt vagy allergiát okozhatnak. Nem ártalmatlanok az úgynevezett oxidációs festékek sem. Ezek kétkomponensűek, melyek közül két anyag allergia- és rákkeltő-gyanús: a para-fenilén-diamin és a para-toluilén-diamin. Aki föltétlen festeni óhajtja a haját, használjon ártalmatlan növényi festékeket (például hennát).

Probléma van még az oldószermaradványokkal is. A dioxán rákkeltő oldószer, mely a tenzidek gyártásakor kerülhet a hajsamponokba. A rovar-irtószer maradványok is gondot okoznak. A lanolin (gyapjúzsír) , ha a juhokat Lindannal kezelték, szerves klórvegyületek maradványait tartalmazhatja, így ezek bejutnak a lanolinos popsikenőcsökbe is.

Néhány kozmetikai összetevő jellegzetes, problémás alkotóeleme:

• Növényi olajok tartósítót, antioxidánsokat, oldószermaradványokat tartalmazhatnak. Egyes olajok erős allergének, például a mogyoróolaj tartalmú bébikrémek gyerekeknél allergiát okoznak. Gyanta tartalmú anyagok közül a terpentin, kolofónium, propolisz bizonyult allergiakiváltónak.

• Állati zsírok és olajok növényvédő- és oldószermaradványok előfordulhatnak (például a lanolinnál Lindán, amivel a juhokat kezelik).

• Ásványi olajok (kőolajszármazékok, paraffinok, vazelin): a növényi olajokkal ellentétben ezek nem szívódnak föl a bőrben, akadályozzák a bőrlégzést. A gyártók szerint a rövid szénláncú szénhidrogének bőrkímélők, például a Niveában is megtalálhatók.

• Alkil-éter-szulfátok (tenzidek): ezek a hajsamponok mosóaktív anyagai, gyártási okokból klórecetsavat és rákkeltő dioxánt tartalmazhatnak.

• PEG, PPG polietilén-, polipropiién-glikol (emulgeátorok, TWEEN-ek, poliglikolok, poliszor-bátok, kopoliolok): krémek olcsó emulgeátorai, káros anyagokat vihetnek a bőrbe.

• Anilin tartalmú festékek: rákkeltés gyanúja áll fenn a C. I. 11 680, 15 800, 16 230, 17 200,
18 050, 18 820 festékeknél. Ezek kémiai reakciói során rákkeltő anilin képződhet.

• Formaldehidet leadó tartósítók: imidazolidinil-urea, Bronopol, Bronidox, diazolidinil-urea, DMDM hidantoin. Felmerült a gyanú, hogy
a formaldehid allergia- és rákkeltő.

• Fragrance (parfümé, illatanyagok): ezeket nem nevesítik a címkék összetevő-listáján, ezért nehéz őket elkerülni. Allergiát váltanak ki: perubalzsam, geraniol, fahéj sav-származékok, D-limonén. A testben fölgyülemlenek a nitro- és policiklikus mósusz illatanyagok.